Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 17 tartozó jellegét használják fel azok a vizsgálatok, amelyek a rövididejű nagy intenzitású esők valószínűségét, az intenzitásfüggvények állandóinak meghatározását tűzték ki célul (Salamin, 1968; Salamin, Péczely, Winter 1968—72; Winter, 1972). Ennek az adottságnak felhasználásával vált lehetővé a nyári időszak május és augusztus közötti négy hónapjában észlelt adatok egyetlen halmazba történő összevonása és így az adatok számának megnégyszerezése, ami jelentős előny a statisztikai elemzésben. Természetesen ehhez előzetesen igazolni kellett, hogy a négy hónap adatait külön vizsgálva a meghatározott statisztika paraméterek eltérése véletlen jellegű. Ez az elemzés egyben a nyári konvektív záporok karakterének azonosságát is bizonyította. Az előzőekben idézett vizsgálatok másik fontos megállapításaként említhetjük, hogy a Magyarország területén csaknem egyenletesen eloszlott 15 ombrográf adataiból (melynek észlelési sora minden esetben több mint 16 évet foglalt magába) számítva a különböző hosszú (10'; 20'; 30'; l h; 3 h, 6 h; 12 h és 24 h) és különböző valószínűséggel ismétlődő csapadékok intenzitásának jellemzőit, azok nem mutatnak változást a földrajzi körzetek szerint. Az eltérések jelentéktelenek, ami azt igazolja, hogy a rövid idejű konvektív záporokból az ország területén mindenütt azonos valószínűséggel azonos csapadékintenzitás kialakulása várható. Ha a későbbiekben alkalmazni kívánjuk a csapadék vagy az árvíz várható maximális értékének meghatározására a csapadékáthelyezés módszerét, a konvektív záporok ilyen áthelyezése és egymásra halmozása területi korlátok nélkül végrehajtható. b) Az intercepció és a terepről bekövetkező párolgás A hatékony csapadék számíthatóságát segítő vizsgálatok másik csoportja a növényzet által a lehulló csapadékból visszatartott vízmennyiség meghatározására törekszik. Alapvetően külön kell választanunk ebből a szempontból a szilárd (elsősorban hó formájában lehulló) és a folyékony csapadékot. Bár az eső tározódása kisebb mértékű, a lefolyás szempontjából a téli félévben a növényzet által visszatartott hó mennyisége a jelentéktelenebb, részben mert a vegetációs időszakon kívül a növényzet hatása kisebb, részben mert a hóban felhalmozott csapadék az olvadáskor együtt hagyja el a vízgyűjtőt, és ekkor már a visszatartott hó a növényzetről is lehullott, leolvadt, növelve a terepen tárolódott mennyiséget, alig csökkentve a téli kis párolgás által. Ezért az utóbbi kérdésnek csak irodalmi összefoglaló áttekintésére törekszünk egyelőre, míg az eső intercepciójának számítására szolgáló részletes vizsgálatokat megkezdtük. Az első méréssorozatokat lombos és tűlevelű erdőben hajtották végre. Az eddig mért adatok száma még nem elégséges a szükséges statisztikai elemzések elvégzéséhez, és ahhoz, hogy a csapadéktípusok szerint szétbontott csoportokat külön, egyedi esők formájában vizsgáljuk, pedig köztudott, hogy a csapadéktípusa, intenzitása is jelentősen befolyásolja az intercepció nagyságát. Meghatározható volt azonban a lombkorona fölött és alatt mért éves csapadékmennyiség összehasonlítása alapján, hogy az intercepció mennyisége jelentős, a lombos erdő az évi csapadék ~20%-át visszatartja, míg a fenyők lombkoronáján a mintegy 32% tározódik és a csapadéknak csak 38%-a éri el a térszintet {Major, 1972). A mérések részletes elemzése érdekében matematikai modellt dolgoztunk ki, amelynek verifikálása folyamatban van, és folytatódik az ehhez szükséges adatgyűjtés is. 2 Vízügyi Közlemények
