Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész
A felszíni lefolyás vizsgálata 217 22-ét követően beköszöntött új hideghullám hatására a torlasz fölött a jégtakaró újraépült és csatlakozott a közben Adony környezetében beállt takaróhoz. Itt a jéggel borított szakasz felső éle környezetében a február 5-i vízszint alakulása szerint helyi duzzasztás figyelhető meg. Hogy ebben az évben nem alakult ki jeges árvíz, az részben annak köszönhető, hogy a felmelegedési periódus alatt viszonylag rövid szakasz jege bomlott meg és így ez a jégmennyiség az álló takaró alatti szelvényt csak kis mértékben zárta el, részben pedig annak, hogy a beállást megelőző vízállás jóval a kritikus érték alatt volt (lásd a 30. ábrát), ami egyrészt tározóteret biztosított az első hullámnak, másrészt ugyancsak csökkentette a keskenyebb mederben kialakuló és később megbomló jégtakaró tömegét. Annak ellenére, hogy ezt az évet nem tartjuk nyilván a veszélyes jeges árvizet hozó esztendők sorában, az 1954. január 10-e után meteorológiai adatok világosan mutatják azt a hőmérsékleti inverziót — hirtelen olvadás, majd a jégtakaró felső élének megbomlása után újra erős lehűlés —, amely a veszélyes torlaszok kialakulásának előfeltétele. Ha tehát a beálláskor észlelt vízállás alapján úgy ítélhetjük, hogy az év jeges árvíz kialakulása szempontjából veszélyes, azonnal jelezhetjük a fokozottabb veszélyt, amint a meteorológiai szolgálat egyhetes hőmérsékletelőrejelzése a napi középhőmérséklet említett alakulásának várható voltáról tájékoztat. Az említett kapcsolat alkalmazása még mindig csak veszélyjelzés, tehát riasztószolgálat. A torlasz kialakulásának és így a jeges árvíz jelentkezésének valószínűsége azonban ilyen riasztás kiadásakor nagy, és a bekövetkezés időpontja is többé-kevésbé kijelölhető, így ezt az információt már átmenetnek tekinthetjük az üzemi előrejelzés módszerei felé. Amint a 31. ábra elemzése mutatta a torlasz kialakulását döntően befolyásolja a felhalmozódó jég mennyisége. Ezért jelentősek azok a vizsgálatok, amelyek a jégtábla vastagságát, illetőleg a zajló jég mennyiségét törekszenek lehetőleg szabatos észlelések alapján meghatározni. így a korábbi jégmegfigyelések alapján például kapcsolatot lehetett találni a jégtakaró valószínű vastagsága és a vízfolyás áramlási sebessége között (Lászlófjij, 1972). Az idézett tanulmányhoz csatlakozó hozzászólásként került sor annak a Zsufja István által kidolgozott jégészlelési rendszernek bemutatására is, amelynek alapján a jövőben a zajló jég mennyiségi adatainak pontosabb meghatározása megtörténhet. <>. Árvízi paraméterek hidrológiai előrejelzése Az eddig elmondottak alapján a hidrológiai adatokból végrehajtott árvízi előrejelzés célja, feladata és alkalmazási területe már világosan kijelölhető. Egyegy vízrendszer felső szakaszán, illetőleg a többi ágból összefolyó rendszerekben a főág és a jelentős mellékfolyók felső szakaszán már kialakult hullámok levonulását kell nyomonkísérnünk úgy, hogy a vizsgált szakaszon várható tetőző szintet és bekövetkezésének időpontját megbízhatóan előre becsülni tudjuk. Minthogy ebben az esetben már lényegesen kevesebb bizonytalan vagy még ismeretlen hatás befolyásolja a hullám alakulását tovahaladása során, mint akkor, ha ugyanezt a folyamatot az esőcsepp vízgyűjtőre hullásának a pillanatától vagy esetleg még korábbi időpontban indulva a csapadékot előidéző meteorológiai objektum felépülésétől vizsgáljuk, ezzel a módszerrel adható a legpontosabb előrejelzés.
