Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A Tisza hasznosítása Magyarországon és a tiszavölgyi országok vízgazdálkodási együttműködése

192 Dégen Imre folyamatos egyeztetése, közös mérések végzése és egyezményes Q/h görbék használata ezekben a szelvényekben. Még nem vezetett sikerre az a célkitűzés, hogy hosszabb évsorozatból olyan mértékadó valószínűséghez tartozó mintaévet alkalmazzanak, amely a további vízmérleg vizsgálatok céljára valamennyi ország és valamennyi vízfolyás számára reprezentatív modellként szolgálhat. Ez a tapasztalat arra mutat, hogy a jövőben teljes évsorok vízmérlegének, szükség szerint havi, dekád bontásban való megvizsgálására kell törekedni. A vízhálózat természetes elemeinek vízpótló és egyéb vízműveinek szerepét és hatását ily módon lehet megfelelően és minden ország számára egyértelműen figyelembe venni. A hazai vízmérleg szempontjából általában mértékadó augusztus hónap figyelembe vétele a teljes vízgyűjtőn már nem szolgáltat elegendő információt és nem egyeztethető a többi országokban alkalmazott mérlegkészítési módszerekkel. A Tisza-völgyi Vízgazdálkodási Tájékoztató áttekintő értékelést ad a tiszai vízrendszer vízfolyásainak határszelvényeiben a vízkészleteknek az érintett felek által közösen elfogadott különböző valószínűségű átlagos és szélső értékeiről, az árhullámok által szállított víztömegekről, és azok előfordulási idejéről. Az országok saját gazdasági életük fejlődésének tükrében ismertették vízkészlet-gazdálkodásuk fejlesztési terveit. Közölték az egyes vízhasználatok, várható vízigények alakulását az 1970 — 1990 közötti időszakban. A vízkészlet- és vízigényadatok felhasználásával havi bontásban szerkesztett saját, nemzeti vízmérleget állítottak össze és ezzel saját gazdasági céljaik szempontjából feltárták az egyes nemzeti részvízgyűjtőkön fellépő szűk keresztmetszeteket. Ismertették országaik fejlesztési elgondolásait a vízmérlegekben jelentkező hiányok pótlására. Összefoglalták a vizek káros hatása elleni küzdelemben elért eredményeiket és a fejlesztés főbb elveit. A határszelvényekre közölt nemzeti vízmérlegadatok alapján a szegedi szelvényre összesített előzetes vízmérleg szerint a tenyészidei 80%-os tartósságú szabad készlet az 1970. évi 2,5 milliárd m

3-ről 1990-ben 0,4 milliárd m

3-re csökken. A tenyészidőn (május—szeptember) belüli vízhiányos időszakokban 1970-ben egyidejűleg mutatkozó 0,2 milliárd m

3 hiány 1990-re 5,0 milliárd m

3-re növekszik. A 95%-os tartósságú hasonlóan értelmezett adatok: 1970-ben szabad vízkészletben 2,0 milliárd m

3, 1990-ben zérus, és az egyidejűleg jelentkező szakaszos vízhiány is ugyanebben a sávban helyezkedik el. A szakaszos vízhiány általában július—augusztus hónapokban sok esetben oly módon jelentkezik, hogy már a Magyarország feletti részvízgyűjtő is mérleghiányt mutat. (Körösök és Maros rendszere.) A második tiszai vízlépcső teljesítőképessége e szerint már 1975—85. évek között kimerülhet. Ez arra int, hogy a további vízpótló műveket, elsősorban a Csongrádi Vízlépcsőt a távlati fejlesztési koncepcióban előirányzott ütemnél korábban célszerű megépíteni. A tájékoztatók alapján összeállított előzetes mérleg tökéletesítése a keretterv feladata. A Tisza-völgy Vízgazdálkodási Kerettervének készítése folyamatban van. Elkészítésében a szovjet tervező szervek korszerű módszereket alkalmaznak: — számítógépi árhullám-transzformációt; — a rendelkezésre álló készletnek a rendszeren belüli kiegyenlítését; — a készlet felhasználásának területi és időbeni eloszlását;