Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Dégen Imre: A Tisza hasznosítása Magyarországon és a tiszavölgyi országok vízgazdálkodási együttműködése
A Tisza hasznosítása 183 A regionális vízellátó rendszerek optimális fejlesztési paramétereinek meghatározására a közelmúltban kezdtük meg a gazdaságmatematikai vizsgálatokat és kidolgoztunk egy, a korlátozott erőforrásokat figyelembe vevő programozási módszert. Л Tisza-völgy magyarországi kis esésű folyóin, tekintettel a topográfiai viszonyokra, a vízcrő-hasznositásnak nincs számottevő jelentősége. A Kiskörei Vízlépcső vízerőtelepének üzembe lépésével mintegy 45 MW teljesítménnyel évi kb. 180 millió kWó villamos energiát szolgáltatnak a vízerőművek. A Tisza és mellékfolyói csatornázatlan szakaszai csak időszakosan hajózhatók. A vízrendszerben a nagyhajózásra alkalmas 300 km hosszú viziüt kihasználtsága — főképpen a dunai kapcsolat hiánya miatt — alacsony fokú. A nagy tömegű áruk szállítási igényének és főképpen a Tisza-völgyet keresztező tranzitszállítások várható növekedése szükségessé teszi a víziutak fejlesztését. Ezt szolgálja a Tisza csatornázása, majd ehhez kapcsolódva a Duna— Tisza-csatorna megépítése. Ez utóbbi köti majd össze a Tisza-völgyi víziutak rendszerét az előreláthatólag 1981-ben megnyíló Duna—Majna —Rajna transzeurópai víziúttal. A DunaTisza csatorna révén lehetővé válik majd, hogy az egész Tisza menti térség — ideértve a Kárpát-Ukrajnai területeket és a kelet-szlovákiai iparvidéket is — bekapcsolódjék a transzkontinentális víziúthálózatba. [с) Vízkészlelgazdálkodás, vízpótlás A Tisza-völgyben a Zagyva folyón kívül valamennyi vízfolyás Magyarország határain kívül ered. Rár az ország területéhez tartozik a vízgyűjtő közel egyharmada, a Tisza szegedi szelvényére vonatkoztatott 25 milliárd m 3 sokévi átlagos lefolyásnak, a potenciális vízkészletnek több mint 95%-a külföldről származik. Az évi lefolyás változékonyságát jellemzi, hogy értéke 11 és 50 milliárd m 3 között változik. Éven belüli eloszlását vizsgálva azt találjuk, hogy a lefolyás sokévi átlagban 52%—48%-os arányban oszlik meg a téli—nyári félév között, időszakonként azonban 75% — 25%-os arány is jelentkezik. A természetes lefolyás az alapja a mederből kivehető hasznosítható készletnek. Meghatározásához elsősorban a részvízgyűjtők közötti megosztás és a mederben hagyandó vízhozam feltételeinek ismerete szükséges. Mi úgy véljük, hogy a Tisza vízgyűjtőjének vízkészletét, az érdekek egyenlő súlyú mérlegelése szerint, az érdekelt országok között kölcsönösen előnyös feltételek alapján indoko 1 megosztani. A magyarországi vízgazdálkodás egyik legnagyobb problémája, hogy a vízszükséglet zöme, csaknem háromnegyed része, a Tisza-völgyben jelentkezik, ezzel szemben a mértékadó augusztusi időszakban e térség hasznosítható vízkészlete mindössze 1/o-e az ország felszíni vízkészletének. A vízigények éven belüli eloszlásának jellegét és maximális értékét ebben a térségben általában az öntözővíz-használat határozza meg. Ezért — különösen kisebb mértékű tározás esetén — a lefolyás tenyészidőszaki viselkedésének ismerete elsőrendű fontosságú. A Tisza szegedi szelvényére vonatkozó adatokból határoztuk meg az ezen időszak kisvizeinek különböző tartóssági! és ismétlődési gyakoriságú értékeit, amelyeket a 0. ábrán tüntettünk fel. A tényleges vízhasználatokat — a használat helyétől, módjától, környezetétől függően — többé-kevésbé véletlen hatások is befolyásolják. Ezért a vízigények
