Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Könyvismertetés 153 — az elismerés iránti igény különösen a mai magas fokú munkamegosztás mellett fontos motivációs tényező; — az önmegvalósítás utáni igény, ami az ember hivatástudatának a kielégítésére való törekvése; — a munka célja, a feladat; a célludat hiánya a munkában és a tanulásban egyaránt fékező erő, — az elért eredmény; erős motiváló hatása van bizonyos reálisan elérhető, pozitív következményekkel járó eredmények kilátásba helyezésének; — a szervezet; rosszul menő vállalattól, vagy széteső, nem tényleges szükségleteket kielégítő szervezetből menekül az öntudatos munkaerő, és — motiváló hatása van még a tudás megértés utáni vágynak, a kíváncsiságnak, stb. A szerző a VI. fejezetben részletesen foglalkozik az alkotó szellemi munka sajátosságaival és vezetési kapcsolataival. A szellemi értékek ma már ugyanúgy nem nélkülözhetők a hatékony termeléshez, mint a korszerű gépi felszerelésekben testet öltő értékek. Az alkotó munka nemcsak néhány lángelme vagy művész sajátja, hanem az új összefüggések feltárása, azok új termékekre vezető (alkotó) alkalmazása, ehhez való alkalmas szervezetek létrehozása is az. A továbbiakban az alkotó személyiség jellemzőit taglalja, majd érdekes példákkal bizonyítja tételét a vízügyi történelmünknek nagy egyéniségeinek módszereivel és eredményeivel. Az alkotó munkát befolyásoló tényezők lehetnek ösztönzők, vagy elkedvetlenítők. A hierarchikus szervezetekben sokszor alakul ki hatalomféltés és a bizonytalanság érzése. A jó feltételek viszont kifejezetten serkentik az alkotó munkát. A szellemi alkotó munka jellegzetes területe a kutatás. Behatóan foglalkozik a kutatómunka feltételeinek megteremtésével, a sikeres kutatás bonyolításával, ezen belül a kutató, a kutatásvezető munkájával és végül a teammunka sajátosságaival, hatékonyságával. Részletesen kitér a team szervezésének, működésének kérdéseire, a kialakítandó munkamódszerekre, a team vezetésére, sőt a tagok kiválasztásának szempontjaira. A könyv VII. fejezete a prognosztikának a vezetésben játszott szerepét fejtegeti. Л vezetőnek legfontosabb erényei közé tartozik a hajlam és képesség, hogy a legmesszebbre lásson a szervezetén belül. A szervezet tartós fennmaradásának feltétele, hogy az időben változó körülményeknek mindig meg tudjon felelni. Ezt úgy érheti el a legjobban, ha előre felkészül a várható eseményekre és körülményekre. A vízgazdálkodás gyakorlatában ez különösen így van, mert a gyorsan változó természeti körülményekhez való alkalmazkodásra csak megfelelő felkészültség mellett van mód. A vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek mérlegelésénél azokat a társadalmigazdasági fejlődési tendenciákat kell tekintetbe venni, amelyek — egyfelől összefüggésben vannak a vízgazdálkodás iránti társadalmi és gazdasági igények várható mennyiségi és minőségi alakulásával, — másfelől kihatnak azokra a körülményekre, amelyek az igények kielégítésének lehetőségeit befolyásolják, vagy korlátozzák. A szerző a fejezetben ismerteti a prognosztika fogalmát, kapcsolatát a fejlesztési programokkal, majd emlíLést tesz a futurológiáról. A fejezet utolsó részében a prognosztikának a vízgazdálkodásban való fontosságát elemzi és a várható társadalmi hatásokat sorolja fel, amelyeket a jövő vízügyi tervezésének figyelembe kell venni. Áttekinti a múlt vízgazdálkodásának az előrelátás és tervezés terén elért eredményeit, a mai prognosztika vízügyi előfutárait és ismerteti a reformkor nagy vízügyi programjait. Végül az 1889-től többször átszervezett Vízügyi Szolgálat munkáját, távlati terveit ismerteti nagy vonalakban. Atörténeti visszatekintés szépen mutatja az új feladatok belépésének és a társadalom fejlődésének az összefüggéseit. А VIII. fejezetben a szerző a szervezetek létehozásának és működtetésének alapelveivel foglalkozik. Felsorolja a szervezés tudományának fő területeit és az embernek a rendszerekkel való kapcsolatáról ad rövid tájékoztatást. Kiemeli a szervezés komplexitásának az elvét, mely szerint a szervező munkát végig kell vinni valamennyi kapcsolódó területen, mert a kimaradó részek visszatarthatják az egyes területeken joggal várható eredményeket.