Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK NAGY ERŐMŰVEK HŰTŐVIZÉNEK HATÁSA A VÍZFOLYÁSOKRA Ismerteti: KONTUR GYÖRGY' Rümlein, B. : Mehrzweck-Aufgaben der Binnerïwasserstrassen. Zeitschrift für Binnenschiffahrt und Wasserstrassen, 1973, március. Stundl, K. : Industrielabwässer, Wiener Mitteilungen

, 1971. Band О, A 1—21. A vízfolyások legnagyobb igénybevétele a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK-ban) a hűtővíz-kivétel az ipar és főképp az erőművek részére. 1970-ben az összes vízfogyasztás 84%-át erre a célra használták fel, évi 14,5 milliárd m

3-t, állandó vízsugárban 458 m

3/s-t, amit 245 helyen vettek ki. A legnagyobb felhasználók az acélipar mellett a nagy kémiai üzemek, az olajfinomítók, és természetesen a hőerőművek, akár szénnel, olajjal, földgázzal vagy atomenergiával működnek. Mivel nagyszámú hőerőmű építés, illetve tervezés alatt áll, ezért a hűtővízigény a közeljövőben, de méginkább a távoli jövőben jelentőségében emelkedni fog. Ez alacsony vízállásoknál veszélyt jelent a folyóvíz túlzott felmelegedése miatt. Ezzel a változással és annak összes következményeivel a jövőben számolni kell, ami komoly problémát okoz a vízfolyásokon. Egyedül az NSZK-ban 1971-ben a hőerőművek 230 milliárd kWó energiát termeltek, 50 000 MW beépített teljesítménnyel. Az energiagazdasági vizsgálatok évi 7%-os energiatermelési növekedéssel számolnak, ami a beépített teljesítmény 10évenkénti megkétszereződése. Egy-egy nagy erőmű beépített teljesítménye ma már megközelíti a 3000 MW-ot. Kizárólag kisvízhűtéssel működő atomerőmű 1000 MWonként 50 m

3/s hűtővizet igényel, amidőn a visszavezetett víz hőmérséklete 8—10 C°-kal növekszik. Egy ugyanilyen nagyságú szén, olaj vagy földgáztüzelésű erőmű hűtővízrendszere az előbbihez képest 75% vízigényű. A vízhűtéses eljárásnak előnye, hogy gazdaságos, hátránya, hogy erősen hat a vízfolyás biológiai helyzetére. Nagy erőműveknél az üzem az egész éven át folyamatos, ezért a vízhűtés időlegesen a vízfolyáson elviselhetetlen felmelegedést okozhat. Ebben az esetben a hűtőhatást hűtőtornyokkal kell kiegészíteni. Itt kétféle rendszert lehet megkülönböztetni, az egyiknél a hűtés után a vizet hűtőtornyokba vezetik és utána a víz lehűtve kerül vissza a folyóba. A másik megoldásnál a"hűtővizet zárt rendszerben vezetik a kondenzátor és a hűtőtornyok között, és csupán a léghűtésnél keletkező párolgási veszteséget kell pótolni, ami 1000 MW teljesítménynél 0,6 — 0,8 m

3/s. Eddig 250 MW teljesítményig alkalmazták ezt az eljárást, de a jövőben jelentőségük növekedni fog. Meg kell jegyezni, hogy a Duna 1981 utáni vízjárását is befolyásolni fogja, hogy a Duna —Majna—Rajna csatornába maximálisan 21 m

3/s vízmennyiséget fognak átszivattyúzni a Dunából, valamint az Altmühl vizét is igénybe veszik. Kis vízhozamoknál a szivattyúzást a nagy szenny vízterheltség miatt le fogják állítani, és ezt az időszakot tározó létesítésével egyenlítik ki. A környék tavainak komplex vízgazdálkodási tervét az erlangeni műszaki egyetemen Klaus dolgozta ki és 20 év alatt 2 milliárd DM nagyságrendű közvetlen hasznot mutatott ki a Duna —Majna —Rajna víziút létesítésének mellékhasznaként. Az Altmühl és a dunai víz átvezetése, valamint a brombachi tározó építése az NSZK részére így jelentős népgazdasági érték lesz. A hűtővizek bevezetését a vízfolyásokba azelőtt veszélytelennek tartották. Strundl, K. szerint a kritikai vizsgálatok az utóbbi 2 évtizedben láttak napvilágot. A vízfolyásokban, a víziéletet tekintve, a hűtővíz-bevezetés következtében jelentősek a vízhőmérséklet-változások, az ebből adódó reakciók és toxikus anyagok. A folyóvíz hőmérsékletének növelésével a víz oldott oxigénkapacitása csökken, ugyanakkor a lebontó képesség növekszik, és ezzel az oxigénfogyasztás emelke1 Kontur György, oki. mérnök, az OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Készenléti Szervezet műszaki tanácsadója.