Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
1. füzet - Csoma János-Juracsik Gézáné-Szigyártó Zoltán: Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével
26 Csorna J.—Juracsik G.-né—Szigyártó Zoltán Ezek az eredmények pedig, mint látható, semmivel sem maradnak el azoktól, amelyeket a világirodalomban használt egyéb módszerek megbízhatóságának a jellemzéséül az 1. táblázatban foglaltunk össze. Megállapítható tehát, hogy az átvonulási elmélet segítségével végzett árhullámkép-előrejelzések megbízhatósága megegyezik a világirodalomból ma ismert legpontosabb módszerek megbízhatóságával. Ugyanekkor azonban e módszernek bizonyos esetekben jelentős előnyei vannak a többi módszerrel szemben. így előnye a félempirikus módszerekkel szemben az, hogy az árhullámkép áthelyezések számítása a hidraulikai alapadatokból közvetlenül elvégezhető. Kiegészítő megfigyelésekre az árhullámok ellapulásával kapcsolatban nincs szükség, így az árhullámok levonulása olyan medrekre is számítható, amelyeknek még csak a tervei állnak a rendelkezésünkre. Hasonlatos módon vannak a módszernek előnyei azokkal a módszerekkel szemben is, amelyek a nem permanens vízmozgás differenciálegyenletének a megoldásán alapulnak Ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy nincs szükség e módszernél alsó határfeltételre. Igen jelentős előnye e módszerrel szemben továbbá az is, hogy ha rendelkezésre állnak а Я és AT paraméterek, a számítási munka rendkívül gyors (közepes nagyságú elektronikus számítógéppel mintegy 5 perc a szóbanforgó másik módszer sok órás futási idejével szemben). Meg kell azonban említeni azt, hogy természetes medreknél а Я és a AT paraméterek kiszámítása magától értetődően itt is hosszabb feldolgozási munkát igényel. Igen lényeges viszont, hogy ezt a munkát minden mederre csupán egyszer kell elvégezni, s a néhány szükséges paraméter birtokában a további számítások bármely árhullámképre elvégezhetők. Befejezésként hangsúlyozni kell a bemutatott módszer alkalmazásának azt az alapvető feltételét, hogy a vizsgált szakaszon a permanens szintek időben nem változhatnak. így például e módszer segítségével nem lehet számításokat végezni az árapálvos folyószakaszokra, ahol tehát egyedüli útként a nem permanens vízmozgás alapegyenletének a megoldásán alapuló módszerek alkalmazása marad. IRODALOM 1. Szigyártó Z. : Vízhozainhulláinképek meghatározása valószínűségelméleti alapon.— Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, Budapest, 1965. 3—4. sz. 387—432. o. 2. Szigyártó Z.: Árhullámlevonulási kísérletek az átvonulási elmélet igazolására. — Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, Budapest, 1966. 4. sz. 583—616. o. 3. Szigyártó Z.: Egy új eljárás a vízhozamhullámképek számítására. — Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1965. évi munkájáról, Budapest, 1967. 3Ü6—327. o. 4. Szigyártó Z. : Arhullámkép gyakorlati meghatározása az át vonulási elmélet alapján. — Építés- é Közlekedéstudományi Közlemenyek, Budapest. 1968. 3—4. sz. 485—513. o. 5. Kulandaiswamy V. C., Krishnaswami M., Ramalingam T. N.: Flood routing through channels. — Journal of Hydrology , Amsterdam, 1967. 5. sz. 279—285. o. 6. Graves E. A.: Improved method of flood routing. — Journal of the Hydraulics Division, ASCE, 1967 1. sz. 29—43. o. 7. VITUKI II. Felszíni vizek főosztálya: Árhullámképek kísérleti vizsgálata természetes folyószakaszon. — Összefoglaló jelentés, Budapest, 1971. 8. Meijer T. J. G. P., Vreugdenhil G. В., de Vries M. : A method of computation for non-stationary flow in open-channel networks. Hydraulics Laboratory, Delft, 1965. 1. sz. 1—5. o. 9. Baltzer R. A., Chintu Lai: Computer simulation of unsteady in waterways. — Journal of Hydraulics Division, ASCE, 1968. 1. sz. 1083—1116. o. 10. Daubert A., Marvaud P., Fabre L., Mlle Margnac A.: Quelques aplications de modèles mathématiques á L'étude des écoulements non permanents dans un réseau ramifié de rivières ou de canaux. — La Houille Blanche, Paris, 1967. 7. sz. 735—739. o. 11. Kozák M.: Árhullámok kiegészítő felszíni esésének meghatározásáról. — Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tudományos Közleményei, Budapest, 1960. VI. kötet 3. sz. 123—134 o.
