Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről

A regionális vízellátó rendszerek 81 rokat (pl. bányászat stb.). Ilyen kizárásos alapon a 4. munkahipotézisben szereplő országcsoportok társadalmi termékmérlegeiből az ipari víz átlagára vonatkozó modulációs indexek képezhetők a hazai fejlesztési körzetekre. Jelöljük ezeket yhl, yh2, yh3-al (h=l, 2, ....). A felsorolt tényezők L-vel való szorzataként nyerjük a fejlesztési körzetek ipari vízigényét, amit l'-al jelölünk : P=L • J • y Pontoknak tekintve a Hl, Hh, körzeteket, itt napi P/250 m

3 vízigénnyel számolhatunk, melyből 1970-ben P0 köbméter fedezett, így modellünk csak P = P/250-P0 értékkel számol. Az ipari vízellátó rendszer napi kapacitását tehát P m

3/np értékre tervezzük. Rendezzük táblázatba és kódoljuk az ipari vízellátó alrendszerek kapacitását: Ipari víz elosztó művek tervezett kapacitása P Fejlesztési 1 1985 1 körzetek h 2000 2 2020 3 Pl. P12 jelenti az első fejlesztési körzet ipari vízellátó alrendszerének a 2000-re tervezett kapacitását. 3.2.1.3. Mezőgazdasági vízigény A mezőgazdaság vízigényét úgy tekintjük, mint amit a népgazdaság teherbíró képességével összhangban kell kezelni. A modellben célszerű effektív igényekkel dolgozni, amiből pénzügyi mérlegekkel szoríthatjuk ki periódusonként a nem aktuális részt. Az effektív igényeket m

3/np csúcsértékben kell fejlesztési körzetenként kalkulálni a már említett jellemzők (termelési struktúra, talajminőség, klimatikus viszonyok, speciális normák stb.) alapján. E csúcsérték az öntözővíz igény együttállásából és átlagos területi felosztásból adódik. Jelölje Gl, Gh, ezeket a csúcsigényeket m

3/np-ban, a teljes tervezési időszakra érvényesen. Az igények felmerülési helyéül, első közelítésben fogadjuk el a fejlesztési centrumokat. Az elosztó művek méreteit előállító képletek számítógépre programozhatók és így bármely régió esetében felhasználhatók. 3.3. Szállító müvek Az ország felhasználható vízkincse még hosszú ideig fedezné a vízhasználati igényeket, ha éves volumenét tekintjük. Ez a volumen azonban térben és időben egyenlőtlenül oszlik meg. Felmerül a kérdés, hogy a szóbanforgó F forrásokra telepíthető M kapacitású vízművek fedezik-e a régió (K + P + G) aktuális igényeit. Ha az igény fedezésére elégségesek lennének a lokális források, indokolatlan lenne a vízellátó rendszer tervezése. A régiók zömében más a helyzet. Egyre távolibb források vizét kell átvezetni a növekvő igényű fogyasztókhoz. E források lehetnek természetesek vagy mesterségesek. A mesterséges források fölös vizek időbeli átmentését oldják meg általában (tározók). 0 Vízügyi Közlemények