Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

az öntözésfejlesztésben részt vevő gazdaságok gazdálkodási tevékenységének folyamatos vizsgálata. A TMI további módszertani feladatként kialakította az agronómiai és műszaki (vízgazdálkodási) tervezés egységes rendszerét. a) A helyzetfelmérés módszere A helyzetfelmérés alapján ismereteket szerezhetünk az öntözésfejlesztésre jelentkezett gazdaságok természeti adottságairól (különös tekintettel a talajok vízgazdálkodási jellemzőire), a közgazdasági adottságokról, a termelőerő-ellátottságról, a gazdálkodás színvonaláról és eredményességéről, a vagyoni és pénzügyi helyzetről stb. A TMI az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetével elkészíttette „a talajtani ellenőrzés" módszerét. A módszer alapján végzett munka eredményeként ellenőrizhető az öntözés talajra gyakorolt távlati hatása. A Tisza-völgyre 1 : 100 000-es méretarányú, az öntözőfürtök területére 1 : 25 000 léptékű ellenőrző módszer készült. A IV. ötéves tervben öntöző gazdaságok üzemi szintű genetikus talajtérképet kaptak, amely a mezőgazdasági és műszaki tervezés (öntözés, melioráció) összhangjának megteremtésében is nagy szerepet játszik. Ilyen jellegű komplex vizsgálat — melynek célja a talajok termékenységének fenntartása, illetve növelése — ismeretünk szerint a világon először hazánkban készült, a kiskörei öntözőrendszerek minél jobb hasznosítása érdekében. b) A kiválasztás módszere A részletesen és többéves adatsor alapján kimunkált felmérési tanulmány információit felhasználva — a TMI által kidolgozott egységes feltételrendszer (standard mutatók) segítségével — választják ki a gazdaságokat. Az öntözésfejlesztés lehetőségeinek, nagyságrendjének és ütemezésének megállapítását a talajtani ellenőrzési módszer nagymértékben elősegítette. c) A középtávú üzemfejlesztési tervezés módszere A TMI az Agrárgazdasági Kutató Intézettel 1967—68-ban kidolgoztatta a középtávú logikai kalkulációs tervezési módszert, amelyet a társadalmi szervek és az e témával foglalkozó specialisták véleményezése után elfogadtak. E módszer alapján történő tervező tevékenység aprólékos, sok kézi munkát igényelt, mégis több vonatkozásban előbbre vitte az eddigi gyakorlatot. TMI 1971-től erőfeszítéseket tett annak érekében, hogy a programozási módszerek közül — elsősorban a lineáris programozást — a középtávú tervezésben felhasználja. A tervezés módszerének korszerűsítési munkáit a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemzési Központ (STAGEK) végzi. Üzemi tapasztalatok alapján a kutatóintézetekkel való együttműködés eredményeként kialakultak a korszerű hasznosítási paraméterek (tervezési i6* 243