Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről

72 Varga József 2000-ben az igény a ma legfejlettebb államok (Svédország, Kanada, USA) korrigált átlagigénye körül alakul. 2020 körül a megelőző periódus korrigálatlan igénye lehet irányadó. A hipotézis alapja a gazdasági fejlettség és a differenciált vízigény tendenciális kapcsolata, mely a kialakult termelési struktúrák és az infrastruktúra eltérő állapotaiból eredő eltéréseket mutat. Álljon itt egy hiányos és 1965-ös állapotokat tükröző statisztika: NSZK Anglia Francia o. Svéd o. USA nemzeti jövedelem S/fő 1447 1451 1436 2350 2850 vízigény m

3/fő/év 226 197 326 677 978 Átlagokra azért gondolunk, mert gazdaságunk struktúra változásait, és abból is valamely régió területén jelenkező elemeket, nem tudjuk előrebecsülni. Korrigált adatokra pedig olyan értelemben gondolunk, hogy az ipari vízigényből le kell választani olyan vízigényes ágazatok tömegigényét, mint pl. atomipar (gazdasági erőforrásaink nem teszik lehetővé egyes iparágak erőteljes kialakulását,) stb. vagy a kommunális vízigénynél tekintettel kell lenni a vízvezeték ellátottságra és a lakások közművesítettségi arányára. Számításaim szerint egyes periódusok végén a következő vízigényekkel számolhatunk m

3/fő/év-ben,* 1985 2000 2020 Ipari víz 190-210 500-550 800-900 Kommunális víz 50-60 110-130 120-130 A vízfogyasztás hipotetikus adatai és a valóságos igények között persze még nincs összhang. Tekintsük az alábbi tényeket. Magyarország közüzemi vízmüveinek 1970-ben 1 880 000 m

3/iip

1

0 volt az évi kapacitása. Ez elegendőnek látszik az 1985-re „tervezett" átlagos igény fedezésére, hiszen kereken 67 m

3/fő/év kapacitást jelent. Ezzel szemben pl. Budapesten a tényleges fogyasztás csak 48 m

3/fő/év

u volt. A különbözet abból ered, hogy a vízfogyasztás évszakonként (naponként is) ingadozik. Karakterisztikája a naptári nyár hónapjaiban veszi fel maximumát. Ez a maximum Orlóczi István számításai szerint elérheti az átlagos igények 1,4—1,6szeresét, és a település méretével nő az intervallumon belül. Jogosnak tűnik a csúcstényező felső határát 1,55 körül megvonni, mivel a népesség megoszlása az ország városai — Budapestet kiiktatva — és egyéb települései (nagyközségek, községek stb.) között 1941-ben 27:73; illetve 1970-1 en 33:67 volt. Az arányváltozások üteme és az a tendencia, hogy ,,a városi életforma tért hódít a nemvárosi településeken is", mint Csizmadia Ernő megállapítja

1

2 * A számításokat meg kell ismételni, ha az 1970-es adatok rendelkezésre állnak. 1

0 Пеаеп Imre: Л vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. TK. 1972. 1

1 Statisztikai évkönyv. 1970. " Csizmadia Ernő: Társadalmi változások falun és gazdasági következményeik. Közgazdasági Szemle. 1971. 5.