Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A körtöltés bontására a talajvízszint-süllyesztő rendszer megszüntetése után, 1972 júniusában került sor. Ezt követően azt tapasztalták, hogy a munkagödör vízzel való feltöltődése nagyon lassú. A hosszú időn át végzett talajvízszint-süllyesztés oly mértékben leszívta a környék talajvizét, hogy a szivattyúzás megszüntetése után sem volt biztosítható a programban meghatározott idő alatt a munkagödör természetes feltöltődése. Ezért az ütemterv tartása érdekében a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) tulajdonát képező King úszókotró vízzel töltötte fel a munkagödröt. A munkagödör elárasztása után került sor a körtöltés teljes elbontására. A körtöltést több lépcsőben vágták át. Az első célkitűzés a 30 m szélességű „künet" készítése volt a felvízi és az alvízi oldalon. Ennek elkészítése után kerülhetett sor a régi Tisza-meder elzárásának megkezdésére. A számítások és a modell-kísérletek alapján biztosítani kellett, hogy minimálisan 74 m szélességű vízfelület mindig rendelkezésre álljon. Ezért a régi Tisza-meder teljes elzárása előtt a 30 m-es künettet 74 m-re szélesítették ki. A nyitási munka zömét a Tisza vízszintje feletti részen száraz kotrógépekkel, a víz alatti részen pedig úszókotrókkal végezték el. A 74 m szélességű áttörés elkészítése után fokozatosan a teljes Tiszameder nyitására került sor, ami 1972 novemberében fejeződött be. Az új mederből kikerülő földanyagot a régi Tisza-meder elzárását szolgáló földműbe építették be. Különleges technológiát igényelt az új meder végleges rézsűinek kialakítása. Ezt a feladatot nagy teljesítményű 1 m

3-es, nagy karkinyúlású kotrógépekkel oldották meg. A földanyag jelentős részét a Tisza vízszintje alól emelték ki. A vízszint alól kikotort föld csak megfelelő száradás után volt elszállítható. A földmunkák során a régi ártéri erdők helyén a tuskók kiirtása végig gondot jelentett. Ezek eltávolítását robbantásos technológiával oldották meg. 3. Kőmunkák A vízlépcső építési munkáinál 460 000 t kő és 12 100 t előregyártott betonelemet építettek be. A követ zömében az Északmagyarországi Kőbányák szállították tengelyen Kiskörére. Vízi úton Tokajból érkezett kő. Minthogy a bányák kapacitása korlátozott volt és a szállítást is csak időben elhúzva lehetett megoldani, a kőanyagot közbenső depóniákban tárolták, és innen szállították a beépítés időpontjában a helyére. A kétféle kő közül a tokaji kő szilárdsági szempontból megfelelőnek bizonyult, azonban a fagyállósági követelményeket nem elégítette ki. Ezért a beépítését a felvizen a 83,00 m, az alvizen pedig 81,00 m szintig engedélyezték, majd a tokaji kő pótlására a rendeléseket az Északmagyarországi Kőbányáknál meg kellett emelni. Az új igényeket a Kőbánya Vállalat nem tudta kielégíteni, ezért 1971. első felében az Északmagyarországi Kőbányák kezelésében levő, már régen leállított „Csirkés bányát" állították újra üzembe. így időben sikerült biztosítani a megfelelő mennyiségű követ. 108