Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Ezeknek a munkáknak elvégzése mintegy 1,1 milliárd forint termelési értéket jelentett, és a feladatot — az előkészítő tevékenységet figyelmen kívül hagyva — 1968. április 1-től, 1973. I. negyedévének végéig elvégezték. A mintegy öt év alatt elvégzendő munka — hazai viszonyok között — megfeszített ütemet igényelt. A legtöbb nehézséget kezdettől fogva a mű­tárgyépítés jelentette. Ezért az alábbiakban elsősorban a betonmunkák ki­vitele során mutatkozó kérdések ismertetésével foglalkozunk. 1. Betonmunkák Az igen nagy mennyiségű, egy helyen jelentkező beton előállítása — a termelés felfutása után — évi 50 000 m 3 beton előállítását kívánta meg. Ebből a célból a vállalat a főműtárgy közvetlen közelében félautomata betonkeverő telepet létesített (1. 2.2—7. ábra). A betonkeverő telephez az adalékanyagokat Nyékládháza szállította. A 0—5, 5—15, 15—20, 25—80 mm-es frakciókat külön karámokban tárol­ták a betonkeverő telep mögött. Szükség esetén zúzalékot Is tudtak a meg­kívánt minőségben adalékanyagként használni. Az összes frakció irány­vonatokban érkezett. A tárolt adalékanyagot 1 m : !-es Tigä rakodógép rakta frakciónként a központi szállító szalagra, amelyről 100 m 3-es adagoló bun­kerbe jutott az anyag. A szállítmány fogadására és tárolására 4 db 120 tonnás silósor állt rendelkezésre. A betonkeverő telep a beállított mennyiségű cementet, vizet és adalék­anyagot automatikusan mérlegelte és továbbította a fekvőhengeres elren­dezésű keverőgépbe. Innen a megkevert betont — a beállítandó keverési idő letelte után — 1,4 m 3-es konténerekben erre a célra átalakított döm­perek vitték a beépítést végző toronydaruk hatósugarába. Az esetleges üzemzavarok elkerülése céljából még egy 2X500 literes keverőgépből álló keverőtelepet állítottak fel. Ez a második betonkeverő telep akkor volt nagyon hasznos, amikor 600-as cement adagolásával ké­szített betonból kellett műtárgyakat építeni. A 600-as cement ugyanis zsá­kolt formában érkezett és így ennek a felhasználása a nagy betongyárnál nem lett volna gazdaságosan megoldható. A betonnak dömperről való leemelését és továbbítását a bedolgozás helyére négy toronydaru végezte. A négy toronydaru pályáját és hatósu­garát úgy határozták meg, hogy a betont tartalmazó konténerek tartalma a műtárgy minden pontjára átlapátolás nélkül eljuthatott. A betonkeverő telepek és a toronydaruk ma már nem mondhatók a legkorszerűbbeknek, azonban azt a feladatot, ami előttük állt, kisebb zökkenőktől eltekintve megoldották. Voltak olyan hónapok, amikor általában 5500—6000 m 3 be­tont dolgoztak be. Ezzel a kapacitással biztosítani tudták, hogy a bedolgo­zás helyén mindenkor megfelelő mennyiségű beton állt rendelkezésre. So­hasem a keverés és a szállítás volt a szűk keresztmetszet, hanem általában véve az ácsok és vasszerelők létszáma. A főműtárgy építését megelőzte a munkagödör kiemelése és a talaj­vízszint-süllyesztő rendszer kiépítése. Ezzel párhuzamosan a résfalak meg­építésével foglalkoztak. Tekintettel arra, hogy e füzet 2.5 tanulmánya rész­102

Next

/
Oldalképek
Tartalom