Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

МЛ ROK KŐ V í ZG A Z DÄ LKO I)Á SA DÉRI JÓZSEF

1 1. Területi és geológiai jellemzők Marokkó észak-afrikai ország, az ún. Maghreb államok legnyugatabbra fekvő tagja. Az országot északon a Gibraltári-szoros és a Földközi tenger, keleten és délkeleten Algéria, délen a Spanyol Szahara, nyugaton az Atlanti-óceán határolja. Marokkó közellítően 500 ezer km

2-es területét sivatag, magas hegyek és hosszú partvonal veszi körül. A keletre és délre húzódó sivatag több mint 1000 kilométeres sávban terül el, amely az Atlasz hegység pereméig terjed. A 4000 m fölé emelkedő Atlasz hegység északi és nyugati részei termékeny síkságot őriznek. E síkságot Északon az erősen tagolt és lepusztult Rif hegység (2456 m) határolja. A különleges földrajzi helyzet miatt mezőgazdasági szempontból viszonylag kis területeken, csupán az Atlasz és Rif hegységek közötti részeken kedvezőek domborzati és talajtani adottságok. A marokkói Mezeta a fiatal lánchegységek közé szorított mészkő—homokkő tábla, melynek átlagos magassága 8—900 m. A mezőgazdaságilag kedvező területeken általában vékony és meszes termőrétegek alakultak ki; ennek következtében az intenzív talajhasznosítás a humusztartalom gyors csökkenését eredményezi. Az alluviális síkságok területe az ország egészéhez viszonyítva kicsi, azonban itt jelentősek az árvízzel veszélyeztetett, ill. időszakosan elöntött völgyek. Mezőgazdasági és vízellátási szempontból nehézségeket jelentenek a sós területek (Margat, 1961 ). 2. Éghajlati és meteorológiai jellemzők Éghajlati szempontból az ország a szubtrópikus övezetbe tartozik. Ennek megfelelően Marokkó egészére a száraz nyári időszak és a viszonylag nedvesebb tél jellemző. A szárazság és a csapadékosság mértéke tájegységenként jelentős mértékben változik. Az ország az Atlanti-óceán felé eső széles területén nyitott, így iLt az óceán (elsősorban a hideg Kanári áramlatok) hatása érvényesül. Az ország közepén a magas hegyek mérséklik a nyugat felől érkező csapadékos légáramlatokat, így kelet felé szárazabb sivatagos területek alakultak ki. Az éghajlatot a téli időszakban a ciklon uralja, amikor nyugatról és az északnyugatról viszonylag nedves és hideg tengeri eredetű sarki levegő áramlik be. Nem ritka azonban ebben az időszakban a száraz trópusi légtömeg beáramlása sem. Ezekkel a frontbetörésekkel kapcsolatos az Atlanti-partvidéken kialakuló köd is. Nyáron az időjárást az Azori anticiklon határozza meg. Ezt az időjárási helyzetet rendszerint a felhőtlen, száraz időjárás és gyenge légáramlat jellemzi (Gornung, Utkin, 1966). Az egymást követő években és éven belül is a Lényleges éghajlati állapot szeszélyesen változik; ez a mezőgazdaság szempontjából általában kedvezőtlen. Marokkó sokévi átlagos csapadéka 240 mm. Az ország területének 2/3-án is csupán 330 mm-re tehető az évi csapadékátlag. A legcsapadékosabb területek jelentős része a mezőgazdaságilag nehezen hasznosítható hegyvidéken terül el. Az ország területének csupán 2,5%-a kap évi 800 mm-nél többet, és 600—800 mm csapadék 1 Déri .József oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Budapest). Л tanulmány а marokkói szakértői munka során szerzett tapasztalatok rövid összefoglalása. Л magyar v ízügyi szakemberek jelenleg több országban végeznek olyan műszaki munkálatokat, amelyek révén az ott folyó vízgazdálkodás tervszerűbbé és hatékonyabbá tehető. Marokkó is azon országok közé tartozik, ahol a nagy térségekre kiterjedő vízgazdálkodást erőteljes fejlődés jellemzi. Az ország vízgazdálkodását átfogóan ismertető tanulmány hasznos információkat szolgáltathat a vízügyekkel foglalkozó magyar szakembereknek. (Szerk.) 8 vízügyi Közlemények