Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

484 Nagy Tibor A 3a ábra az FR—220 verőgéppel végrehajtott CS—1 lemezverésekről készült verési görbét mutatja. A verést fabetétes verőfejjel hajtották végre. A VT?—4 típusú verőgép diagramját a 3b ábra mutatja. A verőgéppel a verést a verőtalp alá helyezett, nagyobb felfekvést biztosító, sík felületű verőfejjel végezték. А ТЕР—400 típusú verőgéppel végrehajtott verési sorozat verési diagramját a 3c ábra mutatja. Ezzel a verőgéppel a szádlemezverést verőtalppal végezték. A géphez a lemez felső megvezetését jól biztosító, kúpos végződésű, a lemez profiljának megfelelően állítható tüskék tartoztak. Az ütve-vibráló, előzőeknél nagyobb teljesítményű, WM—101/

A tip. verőgép verési diagramját a 3d ábra szemlélteti. A géppel végzett munkánál meg kell jegyezni, hogy a függesztett verés a CS—1 lemeznél a lemez deformációja nélkül csak igen nagy körültekintéssel végezhető. Ellenkező esetben a lemez és verőgép együttes emelése során a lemezben maradó alakváltozás következik be, mely a verés során tovább fokozódik. A gyakorlatban helyesebb volna a verőgépet vezetve üzemben tartani. A verési kísérletek során végzett megfigyelések és mérési adatok néhány lényeges, korábban is ismert, de nem eléggé napirenden tartott kérdésre hívták fel figyelmünket. Ezek közül a tényleges verés szempontjából talán legfontosabb a helyesen kialakított verőfej használata. Ez biztosítja a verőgép és a lemez egytengelyűségét és mintegy 15—20%-kal növeli a verési teljesítményt a helytelen verőfejjel végzett veréshez képest. Ennek tényleges hatása a verési diagramokból szembetűnő volt. A másik lényeges kérdés az, hogy a verés közben a lemez kihajlását, mely kisebbnagyobb mértékben gyakran bekövetkezik, a lemez középső vezetésével meg kell akadályozni. A lemez kihajlása ugyanis a rugalmas alakváltozásra fordított munka arányában a verési teljesítmény rovására megy. Nem a jelentőség sorrendjében, de harmadik kérdésként említem meg a verési mellékidők, vagy talán helyesebben előkészületi idők csökkentésének fontosságát. A kísérleti verések alatt figyelemmel kísértük a műszakidőn belül jelentkező előkészületi időket. Ez alatt azoknak a műveleteknek az idejét értem, melyek a verés végzése szempontjából szükségesek. így elsősorban az állványátállításnak, a verőgép felemelésének és a lemez beállításának időszükségletét. A kísérleti verés alatt, hangsúlyozva, hogy nem üzemszerű szádfalverést vizsgáltunk és egyéb időkiesés nem fordult elő, az előkészületi idő a teljes munkaidő 20—50%-át tette ki. Az előkészületi idő csökkentésének szerepe egyértelműen fontos. Megoldása azonban komoly műszaki és gazdaságossági vizsgálatot igényel, különös tekintettel az árvízvédekezések alatti rendkívül bonyolult és nehéz körülményekre. Amennyire lehet, szervezési intézkedésekkel is csökkenteni kell az előkészületi műveletek időszükségletét. Üj kérdést vetett fel az ideiglenesen levert lemezek kihúzása. A nehézség elsősorban a korróziógátló Tectyl anyaggal kezelt lemezeknél jelentkezett. Ezeknél a súrlódási együttható csökkenése következtében a szádlemezkihúzó gépek megfogó pofája a lemezek végéről lecsúszott, és csak a Tectyl eltávolítása után lehetett a biztos megfogást létrehozni. * * * A verési kísérletsorozat és mérések végrehajtásának célja, mint az az előzőekből is kitűnt, az volt, hogy az árvízvédelmi töltésekben előforduló talaj minőségre vonatkozó, összehasonlításra alkalmas verési adatok álljanak rendelkezésre. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a célt elértük. Árvízvédekezés alatt a magas vízállás következtében, szádlemezverési szempontból kedvezőbb talajfizikai jellemzőkkel lehet számolni, mint a kísérlet során. A kedvezőbb talajfizikai jellemzők verési teljesítményre gyakorolt hatását árvízi körülmények hiányában vizsgálni nem tudták. Az eddigi tapasztalati és mérési adatokból azonban az állapítható meg, hogy a talajfizikai jellemzők verési szempontból történő javulása a vizsgált géptípusoknál a tényleges verési idő 30—50%-os csökkenését is eredményezheti. A védekezési gyakorlatban a szádlemezverési munka körülményei igen kedvezőtlenek. A szűk munkatér, az átázott talaj, a munkahely veszélyes volta stb. az