Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége

Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége 429 II. táblázat A vizsgálatok eredményei К. IV. főcsatorna (b) Kétoldali övárok együttesen (e) Év (iO veszteség (c) 5%-os kockázatú tartomány (d) fajlagos vízhozam (f) 5%-os kockázatú tartomány (K) (l/S'km) (1/s-km) 1967 9,1 ± 3,5 1968 4,3 ±0,6 9,8 ±1,4 1969 5,8 ±2,2 10,4 ±2,5 1970 7,8 ±3,0 11,2 ±1,4 1971 8,9 ±3,4 9,5 ±0,9 Table II. Results of the experiments, (a) Year, (b) K.IV Main Canal, (c) Loss [lit/see. km], (d) Error range at 5% confidence level [lit/sac. km], (e) Total for intercepting ditches on both sides, (f) Specific discharge [lit/sec. km] s a hozzá tartozó középhiba meghatározása, illetve befejezésként a kettő összegének. s az összeget terhelő véletlen jellegű hibákra jellemző szórásnak és az 5%-os kockázatú hibatartománynak a kiszámítása. Ezek voltak tehát azok a számítási lépések, amelyek végeredményként a II. táblázat utolsó két oszlopában összefoglalt eredményekre jutottunk. :t. Az eredmények értékelése A mérési eredmények birtokában most már utolsó feladatként csak az maradt hátra, hogy azokat értékelve választ adjunk a tervező azon kérésére, hogy az öntözőcsatornák méreteinek meghatározásánál milyen veszteségértékekkel számoljon. Azt már a korábbi vizsgálatok [6] kiderítették, hogy a beiszapolódás eredményeként a csatornák vízveszteségét nem lehet csupán a termett talaj tulajdonságainak az ismeretében megállapítani. Itt egy olyan kölcsönhatásról van szó, amelynél a talajadottságok mellett igen jelentős az öntözővízzel szállított hordalék töménysége, összetétele, pontosabban a vízkivétel vízforrásának a hordalékjárása is. Éppen ez az oka annak, hogy mint korábban, most is az eredmények alkalmazási köreként elsősorban a Tiszára támaszkodó öntözőrendszerek csatornáit, s ezeken belül is főleg a kötött talajban haladó csatornákat kell megjelölni. Bebizonyítottuk korábban azt is, hogy ezeknél a csatornáknál a beiszapolódás viszonylag gyors folyamat. Néhány éven belül hatása csaknem teljessé válik. Kérdés maradt azonban az, hogy miképpen alakul az ilyen csatornák vesztesége a további évek során. Ez volt az első kérdés, amire a vizsgálatoknak választ kellett adnia. Lehetőség szerint azonban módot kellett találni arra is, hogy kísérleteink alapján módszert javasoljunk a tervezők részére a szivárgási veszteségek számítási módjára is. Ami a beiszapolt csatornák vízveszteségének az alakulását illeti, elsősorban azt kell leszögeznünk, hogy a kísérletek idejének a kiválasztása következtében