Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége

AZ ONTÖZŐCSATOltNÁK SZIVÁRGÁSI VESZTESÉGE HÖRCHER FERENC és DR. SZ1GYÁRTÓ ZOLTÁN

1 A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megrendelése alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1963 óta folytat rendszeres vizsgálatokat a Keleti Főcsatorna rendszerében, illetve annak a K. IV-es fürtjében, az öntözőcsatornarendszerek tervezési irányelveinek és üzemviteli szabályzatának fejlesztése érdekében. E vizsgálatok egyik csoportjában a cél a tervezéshez használt hidraulikai alapadatok felülvizsgálata, s azok szükség szerinti javítása. Ezt szem előtt tartva, a kísérletek kiterjedtek a csatornák tervezés szempontjából mértékadónak elfogadható hidraulikai érdességének a meghatározására [1., 2., 3.], de szükségképpen már e vizsgálatok keretében is kaptunk adatokat a másik lényeges alapadatra, a szivárgási veszteségek mértékére is [1., 2.]. Ugyanezzel egyidőben egyéb vizsgálatok [4., 5.] melléktermékeként felmerült annak szükségessége, hogy részletesebben foglalkozzunk a beiszapolódás (kolmatáció) szivárgáscsökkentő hatásával is. Ez utóbbi tisztázására aztán két irányban indult meg a munka: Annak érdekében, hogy — a megrendelő igényeinek megfelelően — a Tiszára, mint fővízkivételre támaszkodó öntözőrendszerekre vonatkozóan a beiszapolódás szivárgáscsökkentő hatását tisztázzuk, mindenekelőtt részletes talajfizikai feltárással alátámasztott hidraulikai vizsgálatok segítségével meghatároztuk a lejátszódó folyamat alapvető sajátosságait. így jutottunk arra a megállapításra, hogy ,,. . . a löszszerű kötött talajban haladó, s a Tisza vizével táplált öntözőcsatornák vízvesztesége a beiszapolódás hatására pár éven belül igen jelentősen csökken" [6]. Szükségesnek látszott azonban ezen kívül az is, hogy a rövid időszakot felölelő, de minden körülményt mérlegelő vizsgálatok eredményeit egy, a szivárgás időbeli alakulásáról képet adó hosszú idejű kísérletsorozattal is alátámasszuk. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megrendelése alapján így került tehát sor arra az 1967—1971-ig tartó vizsgálatsorozatra, amelynek során az öntözési üzem befejeztével minden év szeptember—október havában újból és újból meghatároztuk а К. IV. fürt főcsatornájának szivárgási veszteségét. A jelenlegi tanulmány az utóbbi vizsgálatsorozat eredményeiről kíván összefoglaló képet adni. 1 Horcher k'erenr oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa, Dr. Sztgyártó /.oltón oki. mérnök, a műsz. tud. kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézel tud. osztályvezetője. i Vízügyi Közlemények