Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Bélteky Lajos: Sókiválásra hajlamos hévízkutak és termelésük biztosítáa

416 Bélteky Lajos renként 50 mg-nál több kalciumot csak 12, 50 mg-ot pedig 6 kútnál mutatott ki a vegyvizsgálat, amiből arra lehet következtetni, hogy ezeknek az összetevőknek sincs döntő szerepe a sókiválásban. Alátámasztja ezt az állítást az a körülmény is, hogy Szombathely hévízkútjainak vizében pl. 223, 285,178 mg/l a Ca és lerakódás alig mutatkozik a kútban. Szerepel a táblázatban a Cl mennyisége is, de e kutak között épp úgy van literenként 50 mg alatti, mint 5000 mg-ot meghaladó Cl-mennyiség. A Cl-tartalom csökkenés szerinti sorrendje a következő: Zalakaros—2 5.282 mg/l; Zalakaros—1 5080 mg/1; Kapuvár 4580 mg/l; Kecskemét, CH-kutató 3650 mg/l; Igal 1 3485 mg/l; Karcag 3435 mg/l. A sókiválásra hajlamos vizek hidrogénkarbonát-ion (HC0

3) koncentrációja is széles határok között mozog. A felső határba tartoznak: Bükkszék II. 14 213 mg/l; Bükkszék I. 13 788 mg/l; Csorna 9333 mg/l; Szolnok, Damjanich uszoda 7350 mg/l; Kapuvár 5807 mg/l; Recsk 4764 mg/l. Az összes oldott alkatrész, illetőleg a sókiválásra hajlamos kutak közötti sorrend a következő: Rábasömjén—1. 44 734 mg/l; Bükkszék—II. 29 947 mg/l; Bükkszék—I. 24 809 mg/1 ; Csorna 12 969 mg/l ; Zalakaros—2.12 661 mg/l ; Zalakaros—1. 12 546 mg/l; Szolnok, Damjanich uszoda 12 400 mg/l. Az összes oldott alkatrész szerint csoportosítva, a 47 kút így oszlik meg: A sólerakódási problémákkal küszködő kutak között vannak 1000—3000 mg/l sókoncentrációjú kutak is. Nincs tehát alsó határ. Ott azonban, ahol nagyobb számú hévizes kút van, mint pl. Szegeden és Szolnokon, megállapítható, hogy a területen belül azok a kutak hajlamosabbak a sólerakódásra, amelyeknek nagyobb a sókoncentrációja. Az a gyakorlatban sok esetben beigazolódott megállapítás, hogy a felsőpannon rétegsorban a hévíz sókoncentrációja a mélységgel növekedik, módot ad preventív védekezésre is, a sókiválás megakadályozására. Olyan területeken ugyanis, ahol a hévízhasznosítással kapcsolatos mennyiségi, minőségi és hőmérsékleti igényeket a felsőpannon alemelet feküjénél magasabb szintből is ki lehet elégíteni, mind a kútfúrással, mind az üzemben tartással kapcsolatos költségek csökkentése érdekében felesleges a minél nagyobb mélységre és a maximális hőmérsékletre törekedni, s a felsőpannon képződményt teljesen átharántolni. Meg kell gondolni, hogy — ha a magasabb hőmérsékletű víz sókiválásra, lerakódásra erősen hajlamos — nem érdemesebb-e inkább a kisebb mélységű és alacsonyabb hőmérsékletű vizet adó réteget nyitni meg, és ezzel csökkenteni, vagy teljesen kiküszöbölni a lerakódás eltávolításával járó nehézségeket és karbantartási költségeket. Látható ezekből, hogy vegyi összetétel, gáztartalom, vízhőmérséklet és nyomás tekintetében minden hévízkút egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, egy-egy összetevő alapján nem állapítható meg előre a sókiválási hajlam, hanem esetenként előzetes vizsgálat szükséges. Ilyen vizsgálatot végeztek Táskán, Orosházán, Karcagon, Szolnokon és Szegeden több kútnál. 1 500— 3 000 mg/l 3 000— 5 000 mg/l 5 000—10 000 mg/l 10 000—20 000 mg/l 20 000—44 734 mg/l 7 kút 16 kút 14 kút 7 kút 3 kút 47 kút