Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Huszár László-Markó Elek-Nagy Lászlóné-Zsilák Endre: A Sió torkolati mű tervezése és építésének a tervezéssel összefüggő egyes részletei
422 Huszár L., Mark o E., Nagy L .-né, Z silák E. A meriilőkaput kétoldalt elhelyezett сса 6,5 m lökethosszú villamos vezérlésű olajhidraulikus emelőberendezés mozgatja, amelynek dugattyúrúdjai a felső táblához — a befeszülések elkerülésére — kardáncsuklóhoz hasonló megoldással kapcsolódnak. b) Az ideiglenes elzárások feladata és az alkalmazott szerkezeti rendszerek A hajózsilip és duzzasztómű ideiglenes elzárásai, és egyben az árvízi pótelzárások: hegesztett, rácsos szerkezetű betétgerendák, amelyeket az alsófőben kialakított parti tárolótéren — az árvízvédelmi védvonalban — tárolnak. A betétgerendák kétirányban vízzáróak, így a gerenda bármelyik horonyba esetenként akár a Duna vagy Sió felőli vízzárást biztosítani tudja. Az üzem szempontjából ez igen kedvező, sok nehézkes forgatási műveletet kiküszöböl. A gerendák mozgatása a parton, a nyílások fölött, továbbá leeresztésük, kiemelésük bakdarukkal történik. Az alsófő lerakó bakdaruja olyan speciális daruszerkezet, amely csuklókon elfordítható kerekeken gördül. így az alsófőben két daruval megoldható a betétgerendák parti mozgatása, valamint az alsófőben — akár a Duna, akár a Sió felőli — horonyba történő leeresztése. A felsőfőben berakó bakdaruval helyezhetők el a betétgerendák. A két fő között a gerendák csilléken szállíthatók. A betétgerendák elhelyezése vagy kiemelése előtt a daruk saját maguk előtt ún. közlekedőhidat emelnek be a hajózsilipkamra fölé, amelyen a daru az elzárásra kerülő nyílás fölé tud gördülni, mert állandó jellegű darupálya a hajózási űrszelvényben nem lehet. A töltő-ürítő csatornák pótelzáró táblái kézi emelőberendezéssel mozgatható csúszó síktáblák. 4. A torkolati mű tervezett iizemi rendje A tartós duzzasztási szintnél alacsonyabb dunai vízállás esetén a torkolati mű a duzzasztó szerepét tölti be. Ilyenkor a Sió vizeinek lebocsátása 140 m : i/s-os vízhozamig a leeresztőzsilipen, illetve az egészen kis vízhozamoké az angolnafogón keresztül történik. Amennyiben a vízhozam a 100 m 3/s-ot meghaladja, a duzzasztási szintet fokozatosan emelni kell egészen a 90,00 m-es szintig. Erre a felvízi átvágás kimosás elleni védelme miatt van szükség. Ha 140 m 3/s-nál nagyobb vízhozam érkezik, akkor a hajózsilipet is fel kell használni a víz levezetésére. Amikor a Duna vízállása a duzzasztási szintnél magasabb, a duzzasztómű elzárószerkezetét teljesen ki kell emelni. A tél elején jelentkező jeges időszakban a duzzasztást a 88,50 m-es szinten kell tartani. A vízhozamot akkor a leeresztőzsilipen, ill. az angolnafogón keresztül kell levezetni. A szegmens elzárószerkezet küszöbét és oldalsó pajzslemezeit jeges időszakban fűteni kell. Az angolnafogó elzárószerkezetének elhelyezése olyan, hogy azok eljegesedésétől nem kell tartani. A hajózsilipet a 88,50 m-es szintre kell feltölteni. A merülőkapu téli időszakban leszüllyesztett állapotban lesz. A tervezés során felvetődött az a kérdés, hogy szükséges-e a téli duzzasztás? A téli dunai vízállások vizsgálata azt mutatta, hogy azok általában alacsonyabbak a szegmens küszöbszintjénél. Amennyiben nem lenne duzzasztás, úgy az érkező
