Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS DÉGEN IMRE: VÍZGAZDÁLKODÁS II. VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS Ismerteti: DR. BOGÁRDI JÁNOS Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. 244 oldal, 85 ábra, 34 táblázat A címben foglalt könyv a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának szakmérnöki tagozata kiadványaként megjelent jegyzet, amely a vízépítőmérnökszakos és a szakmérnök hallgatók számára készült. Szerves folytatása ez a szerző 1972-ben megjelent Vízgazdálkodás I. „A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai" című és a vízgazdálkodás hidroökonómiai kérdéseit tárgyaló egyetemi tankönyvének. Ez a jegyzet a vízgazdálkodás másik alapvető tudományterületével a vízkészletgazdálkodással foglalkozik. A vízkészletgazdálkodás fogalmába — mint szerző megállapítja — a természetes és felhasználható vízkészletek térben és időben megoszló mennyiségének és minőségének feltárása, számbavétele, a társadalom igényeivel való egybevetése és elosztása tartozik. A vízkészletgazdálkodás tehát egyfelől a természetes vízháztartás, a hidrológiai viszonyok feltárásán, nyilvántartásán, másfelől e tényezőknek, mint készletforrásoknak a szükségletekkel való egybevetésén alapszik. A vízgazdálkodásnak ez a fejezete arra törekszik, hogy létrehozza a készlet és szükségletek közötti eggensúlgt olymódon, hogy a társadalmilag elismert növekvő szükségletek minél teljesebben és minél jobb műszaki-gazdasági hatásfokkal legyenek kielégíthetők. A jegyzet hat fejezetre tagozódik. Az egyes fejezetek tartalmát röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze. 1. fejezet. Vízgazdálkodás és hidrológia. Mintegy bevezetésként e fejezet az egymással szoros kapcsolatban álló két tudományág, a vízgazdálkodás és a hidrológia alapvető összefüggéseit tárja fel. A vízgazdálkodás tárgyát képező vízkészletek meghatározása és számbavétele ugyanis a hidrológiai módszerek, a különböző vízháztartási vizsgálatok felhasználásán alapul. Bemutatja a vízgazdálkodási szakágazatok hidrológiai alapjait, a vízkészlet fogalmának hidrológiai értelmezését, a vízkészletek különböző formáit és részletesen foglalkozik az emberi beavatkozások hatásával a természetes vízháztartásra. 2. fejezet. A Föld vízháztartása. Figyelembe véve, hogy a vízgazdálkodás fejlődésével mind nagyobb területek vízháztartási viszonyai kerülnek kapcsolatba egymással, a vízgazdálkodás hidrológiai alapjainak feltárása egyre inkább a Föld népeinek közös ügyévé válik. Egy-egy ország vízkészletgazdálkodási viszonyainak feltárásánál mind inkább tekintettel kell lenni a nagyobb hidrológiai egység, az érintett kontinens vízviszonyaira is. E gondolatok jegyében mutatja be a fejezet röviden a Föld vízháztartásának jellemző adatait. 3. fejezet. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából. A hasznosítható vízkészletek meghatározásához alapvetően kellismernük az ország hidrológiai viszonyait. A fejezet ezt segíti elő, bemutatva az ország éghajlatát és vízháztartását, a felszíni és felszín alatti vizek hidrológiai jellemzését és vízminőségi helyzetét. Az éghajlati tényezők közül elsősorban a vízháztartás szempontjából alapvető tényezőket, a csapadékot, a párolgást és a lefolyást mutatja be hazánk és határainkon túl lépve nagy folyóink vízgyűjtőterületén, tér és időbeli eloszlásban. A felszíni vizeket tárgyaló alfejezet a vízfolyásaink lefolyási viszonyait jellemző adatokat gyűjti össze és vízkészletgazdálkodási szempontból értékeli folyóink lefolyási viszonyait és azok meghatározó tényezőit. A felszínalatti vizeket a parti szűrésű, a talajvizek, a karsztvizek és rétegvizek vonatkozásában tekinti át és hangsúlyozottan foglalkozik a hévízkincs bemutatásával. A vízminőségi viszonyokat