Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A BALATON VÍZSZINTJE A XIX. SZÁZAD ELSÓ' FELÉBEN LÖTZ GYULA 1 A Balaton vízszintjének abszolút magasságára vonatkozó eddig ismert legkorábbi, közvetlen mérésből származó és a mai országos alapszintre is átszámítható adat JSáö-ból származik. A „Tót-szentpáli bozótnak hossz szelvényei" című, Bubits Ede által készített felmérésben megtalálható a Balaton vízszintjének szintezéssel meghatározott magassága. E felmérés alapszintjének és nadapi alapszintnek viszonyát Bendefy tényleges szintezéssel határozta meg. Ennek alapján a Balaton 1846. évi vízszintjére 106,7 m-es érték adódott [2], [3]. 1846-nál korábbi időpontokra közvetlen mérési adatok eddig nem álltak rendelkezésre. Bendefy — Vásárhelyi Pál dunai felvételének magassági adataira támaszkodva — Krieger Sámuel 1776. évi és Tumler Henrik 1803. évi szintéziseiből vezetett le a Balaton vízszintjére vonatkozó magassági értékeket, s Krieger méréseiből 109,80 m-es, Turner méréseiből 106,07 m-es vízszintet kapott. A két szintadat közel 4 m-es eltéréséből nyilvánvaló, hogy nem közvetlen mérési adatokból levezetett vízszinteknél jelentős bizonytalanságokkal kell számolni. Bendefy véleménye szerint Krieger mérései megbízhatóak, s Tumler szintezését [2] és [3] alatti műben kifejtett indokok alapján elveti. A Balaton 1863. előtti vízállástendenciáival Sági Károly [6] is részletesen foglalkozik. Tanulmányának végkövetkeztetéseként egykorú térképek adatainak kiértékelése és a volt Kisbalatoni Vízrendező Társulat 1935-ben készült szintvonalas térképével történt összevetés alapján a következőket állapítja meg: „A mondottak szerint a XVI —XVII. század magas balatoni vízállása a XVIII. században már erősen süllyedő tendenciájú és a XlX. század fordulóján nagyjából a mai szintet érte el a Balaton vízállása". Sági védelmébe veszi Tumler méréseit, s ennek alapján a Balaton 1805. évi vízszintjét 105,09 m-ben határozza meg. Lóczy Lajos [5] alatti művének 55. oldalán a következők olvashatók: „... majd 1827-ben volt igen nagy víz, Kolozsváry Ödön szerint 3,26 m a 0 pont felett." (Közelebbi adatot az adat származására vonatkozóan sajnos Lóczy nem közöl). E vízállás nadapi alapszinten 104,09 + 26 = 107,35 m-es vízszintnek felel meg. Az eddig elmondottak érzékeltetik, hogy a XIX. század első felének balatoni vízszintjére csak meglehetősen bizonytalan, közvetve, részben hipotézisek segítségével levezetett adatok állnak rendelkezésünkre. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság vízikönyvi tervtárában a volt Zalavíz lecsapoló társulat iratai között a Balaton 1820 — 1840 közötti vízszintjére vonatkozó, közvetlen mérésből származó, igen értékes szintezési adatokra bukkantunk. Az iratanyagból előkerült a Zala völgyének 1836-ban készült, magassági adatokat is tartalmazó térképe. A 192x63,5 cm nagyságú, tussal készült, 1" = 300° (1:21 600) méretarányú, színezett térkép a „Zala-völgy' alap- 's víz-helyzeti térképe, B. Hídvégi torkolattól Kehidai töltésig 1836." címet viseli. A térképlap felső részén található a Zala hossz-szelvénye —„Zala-víz" szabálytalan folyásának „hosszatt-metszési" nézete az 1824 di k és 1829 k i Libellatio szerént" megjelöléssel — a torkolat (balatonhídvégi híd) és a kehidai, közelmúltban megszűnt ún. „Cifra" malom között. A hosszszelvény „Kemény föld" megjelöléssel ábrázolja a Zala fenékvonalát, „Iszap" megjelöléssel a mederben talált (feltehetően szerves eredetű) puhább anyagot, valamint — Bókaháza térségében — „Homoktól eltöltött Zala ágya" megjelöléssel a ma is meglevő, jelentékeny vízmosásokból származó ásványi hordalékot. A térkép egyúttal 1 Lötz Gyula mérnök, önálló Irányító mérnök, Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely 5 Vízügyi Közlemények
