Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszú távú tervezéséről

A REGIONÁLIS VÍZELLÁTÓ RENDSZEREK HOSSZÚ TÁVŰ TERVEZÉSÉRŐL

1 II. RÉSZ. A PÉCSI MODELL DR. VARGA JÓZSEF 1. Általános megjegyzések A „gyakorlat" sokoldalúan és szorosan kapcsolódik az „elmélethez". Felveti az időszerű, új problémákat, korlátozza azok megoldását és minősíti a kidolgozott eljárásokat. Az első vonatkozásról már szóltunk, amikor e tervezési munka indítékait taglaltuk. A második vonatkozással kapcsolatban most csak egy dolgot emelünk ki. Amikor 1968-ban ez a munka elkezdődött, úgy ítéltük meg, hogy az egész értékű (integer) programozás algoritmusainak gépi realizálása és hatókörének növekedése nem halad előre olyan- ütemben, hogy a regionális modellek várható méreteinek megfelelő feladatok hazai megoldási lehetőségeivel, rövid távon, reálisan számolhatnánk. E feltevésből kiindulva úgy döntöttünk, hogy valamilyen közelítő eljáráshoz folyamodunk. A leginkább megfelelő ilyen eljárásnak a lineáris programozási modellt ítéltük. Ez a döntés számot vetett azokkal a hibákkal, amelyek a lineáris szemlélettel általában párosulnak és a beruházási döntéseknél különösen kiütköznek.

3 Ügy gondoltuk, hogy első próbálkozásra ilyen kompromisszum megengedhető, mert a munka során szerzett tapasztalatok teszik lehetővé az eljárás tartalmi finomítását, lesznek közvetlenül átvihető részeredmények és fokozatosan fejlődhet ki a korrektnek tekinthető és számítástechnikailag is kezelhető tervezési modell. Az a lehetőség, hogy viszonylag nagyméretű lineáris programozási feladatok oldhatók meg az elektronikus számítógépeken, azt sugallta, hogy részletezeti tervezési célokkal dolgozzunk. Ennek tulajdonítható, hogy az ellátási célokat településenként határoztuk meg, és ötéves periódusokkal számoltunk. Az az elhatározás, hogy lineáris programozási modellel dolgozunk, sok tekintetben meghatározta az adatbázis előállítási lehetőségeit és az adatok milyenségét. Ezáltal a bizonytalanságok és hibák egyik fő forrásává vált. Három lineáris modell változat kidolgozására került sor.

4 Az első modell változat csak regionális forrásokkal számol és minden igén}' kielégítését aktuálisnak tekinti. Ötévenként von meg vízmérlegeket két-két időpontban, mégpedig az utolsó évek tl és ti „pillanataiban", ahol a kommunális, illetve egyéb víznél mutatkozik csúcsigény. Döntési kérdésnek tekinti a tisztító mű elhelyezkedését a vízkivételi vagy az ellátó művek mellett. Lehetővé teszi az ipari igények kommunális vízzel való kielégítését. Egy fő és több alcentrummal számol a fogyasztók ellátásában. ' A tanulmány első része megjelent a Vízügyi Közlemények 1973. évi 1. füzetben. ä I)r. Varç/a József matematikus a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem matematikai tanszékének adjunktusa. 3 V. J. Gyakorlati programozás II. Tankönyvkiadó. Nyomás alatt. 4 Meszénà György, Órlóczi István, Szép Jenő, Varga József: Vízellátó rendszerek kiépítésének és fejlesztésének dinamikus tervezési módszere. VSZSZI. Sokszorosítás. 1961.