Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
3. füzet - Lucien Duckstein-Chester Kisiel-Bogárdi István: Tavak dinamikus vízszintjének vizsgálata, különös tekintettel a Balatonra
322 L. Duckstein — Ch. Kisiel —Bogárdi I. összegeként lép fel. Ez megfelelő munkahipotézisnek látszik a hidrometeorológiai eseményekre, amelyeket a teljes hónapon keresztül átlagolunk. Az eljárás során alkalmazott feltételezések érvényességét kritikusan kell vizsgálni : pl. a h s(t) és h w függetlensége (3) egyenlet, vagy a g(t) és w(t) függetlensége (6) egyenlet. Tudatában kell lennünk, hogy a havi adatok csoportosítása kizárólag a szórásanalízis alapján történt, és hogy a Balaton optimális szabályozásához nyilvánvalóan nem elegendő kizárólag a Siófok térségében levő 30 km-es partszakaszt elemezni. Ugyanakkor nemcsak a vizsgálati módszereket kell továbbfejleszteni, hanem az elméleti megfogalmazást is célszerű finomítani az alábbi területeken: 1. A hullámmagasság sűrűségfüggvényének levezetése elméleti meggondolások szerint, szélsebesség és meghajtási hossz adatokból, mert más tónál a 2. tapasztalati egyenlet nem érvényes. 2. A szélsebesség u(i, t) valószínűségi változónak transzformálása hullámmagassággá, h w(t) a 2. egyenlet alapján azzal a módszerrel, amelyet a csapadéknak lefolyás sűrűségfüggvénnyé való transzformálásánál alkalmaztak [5]. 3. Mint említettük, a legnagyobb hullámmagasság eloszlásfüggvények meghatározásához az ún. eseményen alapuló módszerből célszerű kiindulni, és ehhez szükséges a bizonyos szélsebességet meghaladó szeles időszakok havi száma és nagysága [6]. 4. A vizszint kilendiilés, bár nyilvánvalóan a Balaton esetén kisebb jelentőségű, mint a hullámzás, az előző pontban leírt módon vizsgálható. 5. Az alacsony vízállás által okozott károkat befolyásolhatja h(t) minimális eloszlása, a havi átlag helyett. Más szóval az alacsony vízállású események sorozatát esetleg célszerű lenne felhasználni a veszteségek megállapításához. Természetesen valamennyi említett lehetőséget nem lehet teljes mértékben kielemezni, mivel az eljárást a lehető legegyszerűbbnek kell tartani, hogy a teljes tó szabályozását meghatározhassuk. így az optimális vízszintszabályozási terv első megállapításához a jelen tanulmányban levezetett sűrűségfüggvényeket alkalmazzuk, és azután vizsgáljuk a sűrűségfüggvények paramétereinek, valamint az egyes feltételezéseknek hatását a kárfüggvény nagyságára, tehát érzékenység-vizsgálatot végzünk. Ily módon csak azokat a tényezőket kell ismételten számítanunk, amelyek a döntést befolyásolják. Mihelyt sikerül elfogadható, ún. prior eloszlást meghatározni g(t) és H(t) változókra, a paraméterek bizonytalanságainak hatását az ún. Bayes döntési módszerrel vizsgálhatjuk, de lehetséges a további hidrológiai észlelés gazdasági értékét is ily módon figyelembe venni [7]. A jelenlegi tanulmány alapján más hasonló tóra vagy tározóra ugyanilyen módon célszerű az előzetes vizsgálatot elvégezni, tehát: 1. A tópartot fel kell osztani viszonylag homogén szakaszokra. 2. A li(t) havi átlagos vízszintváltozások eloszlását mérési adatokból vagy a teljes vízgyűjtőre kiterjedő hidrológiai modell alapján kell becsülni. 3. A h s(t) havi legnagyobb vízszintkilendülés és a h w(t) hullámmagasság sűrűségfüggvényeit tapasztalati adatokból, mérési eredményekből, vagy hidrodinamikai elméleti számítás alapján kell becsülni. 4. 1., 5. és 6. egyenletekhez hasonló képletekkel kell számolni a w(l), g(t) és H(t) eloszlásait a vizsgált partszakasz mentén. 5. A vizsgálatot meg kell ismételni a többi partszakaszra.
