Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Csoma János-Juracsik Gézáné-Szigyártó Zoltán: Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével

20 Csorna J.—Juracsik G.-né—Szigyártó Zoltán formálandó árhullámkép poligonnal közelített hullámképének függvényértéke, s hogy AT mind a II. mind a III. tartományban jó közelítéssel azonosan 2,5 óra). Ha a transzformálandó árhullámkép metszi a A értéke szempontjából meghatározott tartomány ha tárokat; a szuperpozíció elvét figyelembe véve, minden tartományban az abba eső (s a tartomány alsó, illetve még a felső határvonalával is lehatárolt) árhullámképeket külön kell transzformálni, s a végeredményeket öszszegezni kell. Abban az esetben, pedig ha az árhullámkép az említett tartományhatárokat nem a felvett D érték többszörösénél metszi, a transzformálandó részárhullámképeket némileg korrigálni kell [4], pl. úgy ahogy azt a 6. ábra mutatja. Ennek lényege az, hogy az egyes tartományokra érvényes, s a transzformáció alapjaként tekintett árhullámképet ilyenkor úgy kell meghatározni, hogy azok mindig az alapul vett T távolság (esetünkben ez 1/2 nap) többszörösének megfelelő pontból induljanak, s ott végződjenek; továbbá, hogy az új ábrák összterülete azonos legyen a régi, egységes hullámkép területével. Meg kell végül jegyezni azt is, hogy a számításokat igen megkönnyítette az a körülmény, hogy a szuperpozíció során kapott Sf

0 értékek szükségszerűen a poligonnal közelített (rész-) árhullámképek megfelelő függvényértékével kell azonosak legyenek, s hogy a AT érték egy-egy transzformáció során minden (A szempontból különböző) tartományban jó közelítéssel azonos, példánk esetében kereken 2,5 óra volt. Ez utóbbi lehetővé tette ugyanis azt, hogy az eredő hullámképet a rész hullámképekre kiszámított függvényértékek egyszerű összegezésével határozzuk meg. Ilyen úton kaptuk tehát azokat a transzformált árhullámképeket, amelyek közül példaképpen hatot a 7—9. ábra mutat be. i. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE a) Az árhallámáthelyezés megbízhatóságának jellemzése A számítások gyakorlati végrehajtásának ismertetése után befejezésként rátérhetünk a leglényegesebb kérdésre, a transzformáció megbízhatóságának az értékelésére. Erre a célra aztán az észlelt és a transzformált árhullámképek összehasonlításából számított szabályos hiba és szórás értéke látszott a legcélravezetőbbnek. így kaptuk tehát azokat az értékeket, amelyeket a IV.—V. táblázat foglal össze. Ebben az egyes transzformációk megbízhatóságnáak jellemzése mellett feltüntettük a szabályos hibák és szórások átlagát is, továbbá az utóbbiakat a távolság négyzetgyökével osztva, az egységnyi hosszra, jelen esetben az 1 km-re eső szórásértékeket is. E táblázatokból közvetlenül kitűnik, hogy a szabályos hiba nagysága a távolságtól gyakorlatilag független. Értéke jelen esetben —59,2rszls59,5 [m

3/s], illetve —

6,2гз^1=з6,3 [cm] értékek közé esik. Ez pedig a 2000—4000 m

3/s-os vízhozamok tartományában elhanyagolhatóan kicsiny érték. A táblázatból látható még az is, hogy a szórás értéke a szabályos hibával ellentétben a távolság függvényében közel négyzetgyökösen nő; nevezetesen ezt igazolja az, hogy a táblázat utolsó sorában levő egységhosszra eső szórásértékek szabálytalan módon 5—11 m

3(s) km, illetve 0,4—1,1 cm//km körül ingadoznak.