Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Károlyi Cs.: Vízhozammérés 267 Wegener tanulmányában részletesen foglalkozik a különféle szűrőkkel-szivárgókkal és azok hatásaival is, amelyek szintén gazdaságosan alkalmazhatónak látszó szerkezetek. Az előadottak jól szemléltetik a gyakorlati szakemberek számára az árvíznél előforduló jelenségeket és azok megelőzésének lehetőségeit. A német Felső-Duna árvízvédelmi töltésein tapasztalt jelenségek és a töltéserősítési módok tanulságosak számunkra is, annál is inkább, mert számos — az utóbbi időben hangoztatott, de a gyakorlatba még nem eléggé átment — elvet igazolnak. VÍZIIOZAMMÉRÉS KIS ÉS KÖZEPES VÍZFOLYÁSOKON Ismerteti: KÁROLYI CSABA Rüdiger, A.: Zur Genaugkeit der Durehflussermittlung im Pegelnetz, Wasserwirtschaft-Wassertechnik

, 21. Ig (1971/1.) Suzuki, Nakabori, Hoshikawa, Satake: Ultrasonic method of flow measurement in an open channel. Water Power, May/June 1970. 1. A vízliozammérésCk pontossá да A vízgazdálkodással összefüggő kérdések (pl. a vízkészlet volumene, nagyvízi és kisvízi előrejelzés, tározórendszerek kormányzása) szükségessé teszik a vízimérnök számára a vízállás ismeretén túlmenően a vízhozam (mennyiség) ismeretét is. A hazai gyakorlat és a külföldi adatok [1] szerint a használatban levő vízhozamszámítási eljárásokat jelentős hiba terheli. A hiba a vízállásmérés és a vízhozamgörbe pontatlanságból tevődik össze, továbbá a számítási módszerből adódik. A vízállásmérésből származó tévedésekre jellemző, hogy még a pontosnak nevezhető +1 cm-es leolvasás esetén is jelentős hiba mutatkozik. A vízhozam függvényében a relatív hiba változó, például az 1000 km

2 alatti vízgyűjtők esetében a napi átlaghozam ±15 — 25%, a havi vízhozam +10 — 20% relatív hibával határozható meg, és csak 20—25000 km

2 nagyságú vízgyűjtő esetén lehet általánosságban 5%-os relatív hibával számolni. A vízhozamérték meghatározása általában úgy történik, hogy a napi egy vagy kétszeri leolvasás értékét, mint középértéket a vízhozamgörbe segítségével napi középvízhozammá alakítják át. A módszer hibáját jól jellemzi az a vizsgálat, mely szerint az időszakos vízállás leolvasás (pl. reggel 7 óra) és a napi középérték közötti különbség — relatív vízhozamban kifejezve — 2 — 3000 km

2 nagyságú vízgyűjtő esetén 15 —30%-ot, de 1000 km

2 alatti vízgyűjtőknél 25 —100%-ot tesz ki. Ez a tény egyértelműen igazolja azt a sokszor hangoztatott igényt, hogy kisvízgyűjtőkön feltétlenül szükséges a rajzoló (folyamatosan regisztráló) vízmércék elhelyezése. A számításoknál alkalmazott vízhozamgörbéket viszonylag kevés számú, különböző időben történő és különböző pontosságú mérések kiegyenlítésével határozzuk meg és önkényesen hosszabb időszakra állandónak tekintjük. Л valóságban a vízállás vízhozam kapcsolata egyáltalán nem rögzített, és az az időben, illetve a vízfelszínesés függvényében változó. A mederváltozás következtében előálló változást nem tekintve (de jelentőségét nem mellőzve), a vízhozamgörbék szerkesztésekor keletkező hibák relatív értéke — a szerkesztéshez szükséges vízhozammérési eredmények relatív szórása alapján — az 5000 km

2 alatti vízgyűjtőknél 6 és 21% közötti (átlagban 12%). A relatív eltérések különösen a kisvíz és nagyvíz környezetében nagyok, elérik az 50 —60%-ot is. Ha a szélsőséges vízhozamadatokat is pontosan kívánjuk meghatározni, a nagy és kisvízi vízhozamgörbét nem lehet állandónak tekinteni és esetenként kell meghatározni. A részletekbe bocsátkozás nélkül utalunk arra, hogy a bizonytalanságok optimális szelvényalakkal és elhelyezéssel csökkenthetők. A napi vízhozamértékek rajzoló mérce adataiból történő számításánál a gyakorlatban általában úgy járnak el, hogy a vízállás grafikonból a vízállás napi középértékét meghatározzák, majd a vízhozamgörbe segítségével vízhozamértékké alakítják. E módszer elvileg nyilvánvalóan hibás, mert a vízhozamgörbék nem lineárisak. A hiba