Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

260 Babusa Pál és Sarlós Miklós érdekében azonban a betonozásokat mindkét gép egyidejű üzemére szervezzük. A beton szállításakor követelmény, hogy a betonkeverőből a beton a szállítóeszköz közvetítésével közvetlenül a beépítési helyre kerüljön. A beépítés függvényében kétféle gyakorlati megoldás alakult ki, előfordul azonban ezek kombinációja is. Az egyik módszer szerint a betonkeverő telep olyan állványra épül, hogy a kész betont japánerbe ürítve az közvetlenül a beépítés helyére szállítható legyen. Magasabb bedolgozási szint esetén a kész betont japánerbe ürítve gyorsmozgású, megfelelő teherbírású és hatósugarú autódaru emeli a beépítési szinten kialakított munkaállványra, innen tolják el a japánért a beépítés helyére. Autódaru helyett jól bevált gyorsfelvonó alkalmazása is. Ha a beépítés helye a darukocsi hatósugarával lefedhető, úgy betonszállító konténerbe ürítenek. Az esetek többségében munkahézag nélkül olyan magas szerkezet folyamatos betonozását kell elvégezni, ahol több bedolgozási szint kialakítása szükséges. Ez esetben az alsó bedolgozási szintre célszerű a betonkeverő telepet felállítani, a felső szintek darukocsi-japáneres módszerrel betonozandók. Több szint folyamatos bedolgozása esetén sikerrel alkalmaztuk a következőkben részletezett megoldást. A terepen elhelyezett betonkeverő telep szállító konténerbe ürít, melyet daruval a bedolgozási szint fölé emelnek. Itt liftállványon elhelyezett fogadókonténerbe kerül a nyersbeton. Innen közvetlenül ürítéssel japánerekkel viszik az anyagot a bedolgozás helyére. Átálláskor a következő bedolgozási szintre a daru e ueli à befogadó konténert, így az átállási idő minimális. A megoldás előnye az említe teken felül, hogy a fogadó konténeres módszerrel, pl. egy vasbeton szekrény esetén >első munkaállványról oldható meg több szint folyamatos betonozása, a japáneres szállítási távolságok lényegesen rövidülnek. A betont minden esetben elektromos üzemű tűvibrátorokkal dolgozzák be, szigorú ellenőrzés mellett. Itt kell megemlíteni, hogy a szivattyútelepek alépítményi betonszerkezete számos vasszerkezetet tartalmaz, melyek nem körültekintő bebetonozása az egyik leggyakoribb hibaforrás. A dilatációs hézagok kiképzésére M35 típusú SIKA dilatációs szalagot alkalmaztunk. A betonok utókezelése a vízzáró követelmény miatt a legnagyobb gondosságot igényli. A szivattyútelepek alapozásánál gyakran előfordul nagy tömegű, folyamatosan végzendő víz alatti betonozás. A bedolgozást állótölcsérrel végzik, mely technológiai folyamat két mozzanatára hívjuk fel a figyelmet. Az előzőekben már részletezett szekrénysüllyesztés a nehéz talajviszonyok miatt csak túlkotrással sikerült. A kotrás utolsó időszakában már a vágóéi tervezett szintje alól termeli ki a kotró az anyagot, mely jelen esetben iszapos, homokos kavics. Az anyag kiemelése közben a finom szemcsetartomány jórésze, elsősorban az iszap — kimosódik a kotró markoló szerelvényéből, és leülepszik. így a süllyesztés befejezése után az altalajtól függően a szekrény alját 50 — 100 cm vastag iszapréteg borítja. Ennek eltávolítása betonozás előtt elengedhetetlen, elmulasztása a víz alatti betonban iszapzárványok kialakulásához vezet, ami a vízzárást kedvezőtlenül befolyásolja. Legcélszerűbb módja zagyszivattyúval végig tapogatni a szekrény alját, így az iszap több rétegben eltávolítható. A megtisztított munkagödörbe a víz alatti beton előtt durvakavics helyezendő el, s csak erre a tiszta felületre célszerű a víz alatti betont rátenni. Az állótölcséres betonozásnál gyakori nehézség, hogy a beton nem csúszik ki a csőből, elszakad, és ez a betonozás ütemét lassítja. Fentiek elkerülésére az álló tölcsért megfelelő teherbírású darura függesztettük és a beton elszakadása esetén a csövet kb. 50 cm-rel ejtettük, majd hirtelen megállítottuk. így a beton a csőből a dinamikus hatás folytán kicsúszott, a csővég mélyebbre került, egyidejűleg a vízbetöréssel szembeni biztonság is nőtt. A daruval függesztett tölcsér esetében a betonozási kazettákba az átállás is leegyszerűsödik, és kiküszöbölhető a tölcsér-alátámasztó állványzat megépítése is. A beton elszakadásának egyik oka lehet, ha olyan nagy tételekben adagoljuk a tölcsérbe a betont, hogy a tölcsér szűkületénél levegőt is beszorítunk a csőbe. Ennek elkerülésére kb. 2"-os légtelenítő csövet alkalmaztunk, mely mintegy 20 — 30 cm-t lenyúlik a töltés szűkület alatti csőrészbe, és az ide betonnal beszorult levegő a csövön távozni tud. Fentieket betartva mindkét szivattyútelepnél a nagy tömegű víz alatti betonozás sikeres volt.