Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései
236 Szepessy József esetre úgy tűnik, nincs még szükségünk arra, hogy a szivárgások biztonságával kapcsolatban kialakult, és a lineáris H/L=C összefüggéssel jellemezhető szemléletünket alapvetően megváltoztassuk. Meg kell viszont említeni egy másik észrevételt e képletek gépies alkalmazásával szemben. Csehszlovák kutatók szerint 2, ha az altalajnak egy vizet jól vezető olyan rétege van, amit a gát testétől számottevő vastagságú vízzáró réteg választ el, akkor valamely veszélyes helyzet a gát talpának szélesítése helyett csak a vízlevezető réteg lezárásával, vagy mentett oldali szivárgók építésével javítható. Ilyen esetben a H/L mérőszám önmagában nem lenne jellemző a gát biztonságára, bár lineáris összefüggés helyébe más hatványkitevőjű kapcsolat itt sem lépne. Legveszélyesebb pontnak ez a felfogás is a mentett oldali rézsűláb környékét tekinti, de mert a nagy távolságra kiható szivárgásban a felhajtóerő a távolsággal alig csökken, a gát szélesítésével a biztonság csak igen gazdaságtalanul lenne növelhető. Ebben a felfogásban külön-külön kell megvizsgálni előbb a talaj fedőrétegegáttest rendszert (és itt valószínűleg ezután is alkalmazható a H/L = C összefüggés), majd fedőréteg-vízvezető réteg rendszer biztonságát, mely utóbbit a gáttest méretei csak kevéssé befolyásolnak. Végül a teljesség kedvéért beszélni kell a vízzáró talajon, homogén, szemcsés anyagból épült, a cikkben leírthoz hasonló töltés különleges esetéről. Ez eddig a gyakorlatban nemigen fordult elő, de ha teljes gátszelvényt építünk hidromechanizációval, az ilyen lehet, ezért erre az esetre is kell vizsgálatokat végezni. Ujfaludi László most folyó mérései szerint ilyen gátszelvényre a lineáris H/L — Ctől eltérő összefüggés adódik, a mérési eredmények tehát nem függetlenek a vizsgált minta abszolút méretétől. Meg kell ezért vizsgálni: mennyiben, illetve korrekcióval alkalmaztunk egyáltalán a jelenségre kisminta-kísérleteket (a szivárgási kisminták hagyományosan torzítatlanok). Az eltérés oka lehet a nem lamináris vízmozgás a már említett szinguláris pontok körül, okozhat eltérést az adott esetben a felszínre kiszivárgott, és a rézsűn lefutó víz eróziós hatása stb. Ezeket a kérdéseket most már a szivárgási kisminta-kísérletek alkalmazási lehetőségének érdekében is tisztázni kell. * P. Peter, !.. Mihalko, P. Gornii : Talajok állékonysága a földműveklicn és a Duna védgátjai (Usztojcsivoszt gruntov у zemlinajnüh szooruzsenijali i zascsitnüje dambü na r. Dunae) Gidrotechnicseszkoe Stroitelsztvo, 1972/5.
