Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Jolánkai Gyula: Az árvédelmi töltéserősítések egyes kérdései

Az árvédelmi töltéserősítések 221 visszatartás, az árvízelterelés és a nagyobb települések körtöltésekkel védelme útján indokolt védelmet keresni. Ilyen eset bekövetkeztekor a tehermentesítő, tervszerű elárasztások végrehajtása az árvízvédelem funkcionális részét kell hogy képezze. Itt helyénvalónak látszik megemlékezni a következőkről: 1. Az ármentesítéseink kezdetén Vásárhelyi Pál álláspontja szerint „a töltések magasságát szükséges lesz a tefolijó víz mennyiségéhez képest megszabni". Azonban a levezetendő vízmennyiségre hiányoztak a megbízható adatok, és ezért Vásárhelyi kijelentette, hogy „semmi kétséget és fáradtságot nem kell sajnálni ennek pontos meghatározására". (Idézetek Korbély József: A Tisza szabályozása, Debrecen, 1937. c. művéből.) 2. Ilirifl Dénes: A tiszai árvédelem fejlesztése (Vízügyi Közlemények 1953/2. füzet) c. tanulmányában — a hidrológia statisztikai és genetikai módszereiről Szovjetunióban akkoriban lezajlott vitára is támaszkodva — hangot ad annak a nézetnek, hogy a vízgyűjtők hidrológiai feltárásában mindinkább jeles szerepet kell hogy kapjanak a vízhozamok tanulmányozásának genetikai módszerei. Fenti álláspont — a hidrológiai tudomány utóbbi időben bekövetkezett hatalmas fejlődése után — ma is helytálló. A 100—150 éves nem eléggé homogén árvízi vízhozam adatok matematikai statisztikai analízise és ez alapon történő igen hosszú időtartamra való extrapolálás helyett célszerűbbnek látszik a vízgyűjtő terület meteorológia jelenségei nagy árvizet okozó szélsőséges eseményei egybeesésének ugyancsak matematikai statisztikai alapon történő analízise, s ennek eredményeiből „katasztrofális" árvízi hozamok becslése. A százalékos növelő tényezőt a statika analógiájára „rí' biztonsági tényezőnek lehetne nevezni. Ezek az „л" számok a fő védelmi vonalaink mentén a kiépítettség — divatos szóval élve a védőképesség — jellemző számai is lehetnének, hiszen a hivatalos koncepció szerint a szivárgás okozta gyenge védvonalszakaszokat minden árvíz után erősíteni kell mindaddig amíg az ebből a szempontból elegendő védőképesség mindenütt elő nem áll. így mint változó érték csupán a meghágás elleni biztonság marad meg, amelynek az „rí' tényező összehasonlításra alkalmas lehet. Magyarországon a fő folyókra több mint 100 éves vízállási adatsorok és víztömegmérések állnak rendelkezésre. Ezekből a folyók jellemző szelvényeire a QJH görbék ismeretesek. Az „rí' biztonsági tényező előírása után a Q/H görbék — hidraulikai számítással történő — extrapolálása útján az árvédelmi töltések koronamagassága minden jellemző folyószelvényre — a jeges árvízi folyószakaszok kivételével — mindenütt meghatározható lenne. Az „л''-et ésszerűen — de nagyvonalúan — elég nagyra választva megszüntethető lenne az a jelenlegi kényelmetlen állapot, mely szerint minden eddigit meghaladó árvíz levonulása után szükségszerűen — a „biztonsági magasság" jelenlegi értelmezéséből kifolyólag — a védvonalak magassági hiányáról kell beszélni. Remélhető, hogy az „л" biztonsági tényező bevezetése hosszú időre stabilizálná — „véglegesítené" — a jelenleg örökmozgó védvonal koronamagasságokat és jótékonyan kiküszöbölné a magasításokkal járó fel- és elvonulás, birtokállapot megzavarás és a gépesített töltésterület feltörése, az erdőirtás, a munkautak létesítése, illetve megszüntetése és az új anyaggödrök területének rehabilitálása címen ismert, a védvonal rendje szempontjából nem kívánatos műveleteket. Az „rí' tényező bevezetése után koronaszint emelésre csak a következő okok valamelyikének bekövetkezése esetén kellene gondolni: a védett érték előrelátható jelentős növekedése, emberi beavatkozás miatt a vízgyűjtő lefolyási viszonyainak és az árvízi meder emésztőképességének számottevő elromlása.