Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Bulgária öntözései

208 Gábri Mihály mölcs, lucerna, gabona és zöldség. A rendszerrel szomszédos a Truslikovo öntözőrendszer, csaknem 9 000 ha teriilettel, melyből 92% esőszerű. 462 ha-on beépített hálózatú, automatikusan mozgó (24x24 m-es háromszögletű kötésű) hidránsú berendezés működik. A telep „igénynek megfelelően" fog üzemelni, távirányítású szivattyútelep automatikával. 6. Jellemző öntözőrendszerek részletesebb elemzése A meglevő vagy tervezett öntözőrendszerek közelebbi jellemzésére három — a bulgáriai öntözésekre legjellemzőbb — rendszerrel foglalkozunk részletesebben. A Beli-Lom-rendszer az ország ÉK-i részére jellemző. A felszín 81%-ának esése 0—5%, a többi 5 — 10% közé esik. A Novo-Szelo-rendszer az ÉNy-i országrésznek felel meg. A magasságok és mélységek a terepen változtatják egymást. Az átlagos terepesés max 5%. A Tinkovo-Poroj-i (17) tervezés alatt álló rendszer Bulgária DK-i vidékeinek megfelelően alakul (16. ábra). A terület nagyobb része síkság. A Beli-Lom-rendszerben a vetésforgószakasz (tábla) egyik oldalhosszúsága mindig 800 m. A másik oldalhossz takarmányos forgónál 900 — 1200 m, szántóföldinél 100—150 m. A zöldséges vetésforgó 10 db egyenként 40 ha-os táblából áll. E táblák téglalap alakúak. A szántó és takarmányos vetésforgószakaszokat a rövid oldalon 5, a hosszún 3,5 m széles jüldutak határolják. A zöldséges szakasz útjai 10 és 3,5 m szélesek. A széles út a talajművelő gépek fordulását biztosítja. A Novo-Szelo-rendszer hét darab egyenként 800—1200 ha-nyi egységre oszlik. Minden egységhez külön szivattyútelep tartozik. Az ac mellékvezetékek nagyobb területen belül egymással párhuzamosak. Távolságuk 300—400 m, hosszúságú 400—2000 m. A rendszer és a telepek körvonala szabálytalan, bár megvan a törekvés a téglány formára. A Tinkovo-Poroj-rendszer 3 takarmányos és 9 szántóföldi vetésforgójának méretei 700 és 800 ha között vannak. A zöldséges vetésforgókat a teljesen beépített hálózat miatt 25 — 30 ha-os területű táblákban telepítették. Mindhárom rendszerben az öntözési rend meghatározása A. M. Alpatjev módszere szerint történik. Ehhez megállapítják az évi átlagos meteorológiai adatokat : — az évi átlagos csapadékot, — a tavasz és nyár átlagos csapadékot külön-külön, — a maximális átlagos havi csapadékértékeket (IV—IX. hóban) és — a szél átlagos sebességét nyáron. Az öntözési rend megvalósítása a talaj nedvességének időszakonkénti mérésén alapul. A vízadagolást a szivattyútelepeken, valamint az esőztető szárnyvezetékek mérő berendezéseinek a segítségével mérik. Az öntözés legnagyobbrészt vegyesvezetékű esőztető berendezéssel, kézi mozgatású szárnyvezetékekkel történik. A 6 m hosszú csövek 100 mm külső átmérőjűek. Rajtuk bolgár gyártmányú Szila 30 (2—4,5 atm. nyomás, 8—14 mm 0 fúvóka, q = l—4,4 l/s, R = 16,9—26,8 m) és Szila 40 (3,0-5,5 atm 12-18 mm 0 főfúvóka, q = 3,68 —10,2 l/s, R = 27,2 —39,2 m) himbás rendszerű szórófejek működnek. A kiadott csapadék intenzitás 9 — 11 mm/ó, ill. 9 — 18 mm/ó. Törekednek arra, hogy az öntözött táblák téglalap alakúak legyenek. A Beli-Lom-rendszerben Loznica köze-