Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
1. füzet - Csoma János-Juracsik Gézáné-Szigyártó Zoltán: Árhullámképek előrejelzése a Dunán az átvonulási elmélet segítségével
6 Csorna J.—Juracsik G.-né—Szigyártó Zoltán t — a T=A 0 időponttól számított idő, AT 0 — illetve AT, az a legrövidebb átvonulási idő, amely az elemi magasságú lökéshullám levonulási sebességének AT=-= (2) CO V K ,/-5 \vl + gm k képlete segítségével számítható, ahol: L — a folyószakasz hossza, v k — a szelvény középsebessége, g — nehézségi gyorsulás m k — a szelvény középmélysége, со — a lökéshullám levonulási sebessége, T* — azon T értékek felső határa, melyek kisebbek, vagv legfeljebb egyenlők a t + AT értékkel, ?. T — a transzformáció egyetlen paramétere, amely a mederszaksz hidraulikai jellemzőiből számítható a következő összefüggésből: h = T k T-\T (3 ) ahol : T k T = dV T/dQ 0(T) (4) a T időponthoz tartozó átlagos levonulási idő. dV r a Q+Q 0(T) és a [Q + Q 0(T)+dQ 0(T)] vízhozamnak megfelelő permanenes szint között, az L hosszan tározódó vízmenynyiség. Ennek az összefüggésnek a gyakorlati alkalmazása azonban igen bonyolult számítási munkát adna, ezért az előrejelzés céljára az ebből levezethető • QdO = S*[Q 0(T)l= J f 1 — e- r )] d Q 0( T) (5) 0 kifejezést célszerű elfogadni; ahol az eddigi jelöléseken kívül: Ez utóbbi transzformáció alkalmazhatóságának a feltétele azonban az, hogy a T k és a AT értéke a vízhozamváltozás tartományában konstans legyen; vagyis, hogy a legrövidebb átvonulási idő gyakorlatilag független legyen a szakaszon mozgó vízhozamok nagyságától, és ugyanakkor a tartományon belül a permanens vízhozamok és a tározótérfogatok összefüggése egyenessel legyen helyettesíthető (/4/ összefüggés). Erre tehát a továbbiak során feltétlenül figyelemmel kell lenni. A kiindulási alapadatok (a transzformálandó hullámképek) meghatározása, illetve a transzformált és a tényleges hullámkép összehasonlítása érdekében szükség
