Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
2. füzet - Danicska Lajos-Rácz Dezső: A vízgazdálkodás állóeszköz-igényességének vizsgálata
A VÍZGAZDÁLKODÁS ÁLLÓESZKÖZ-IGÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA DR. DANICSKA LAJOS és DR. RÁCZ DEZSŐ 1 Az Ors zágos Tervhivatal (01) és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) — megállapítva, hogy az 1950—1970. évek közötti időszakban a beruházások tömege és értéke gyorsabban növekedett, mint a nemzeti jövedelem — tív év adatanyagára támaszkodva (1960—1969) elemző vizsgálatokat végzett a különböző népgazdasági ágak, illetve ágazatok állóeszköz-igényességének meghatározására. A vizsgálat célja olyan módszer, vagy mutatórendszer kialakítása volt, amely a jövőben a felső vezetés számára lehetővé tenné az ágazati igények jobb elbírálását, a beruházási keretek odaítélésére vonatkozó népgazdasági döntések meghozatalát. Az elkészült jelentés alapján a Gazdasági Bizottság úgy határozott, hogy az ágazati miniszterek részletesen elemezzék az ágazat egészére vonatkozó állóeszközigényességet. E feladat teljesítése során kidolgozott tanulmány szolgált jelen cikkünk alapjául. 1. Az állóeszköz-igényesség fogalma és mutatói A termelés hatékonyságát alapvetően a termelés egyes tényezői, valamint a termelési tényezők és a termelési volumen között kialakult viszony, az e téren érvényesülő tendenciák jellemzik. A termelés hatékonyságának növekedése feltételezi, hogy az állóeszköz-állomány növekedési ütemét — a termelési eszközök műszaki színvonalának, korszerűségének, a termelékenység emelkedésének következtében — a termelési volumen növekedésének gyorsabb üteme kíséri. A tapasztalatok és elméleti megfontolások alapján megfogalmazható az az általános követelmény, hogy hosszabb távon és népgazdasági átlagban a termelés növekedése fajlagosan csökkenő eszköz- és munkaráfordítás mellett valósuljon meg. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egy-egy rövidebb fejlődési periódusban, vagy egyik-másik ágazatban ideiglenesen ezzel ellentétes helyzet ne jöhessen létre, ez azonban elvileg nem lehet tartós. A fenti megállapításokkal összhangban, a problémakör jellegéből adódóan jelentősn nagyságrendi eltérések lehetnek (és vannak) az egyes ágazatok között. Annak eldöntéséhez, hogy a jelen periódusban tapasztalható eltérések mennyiben felelnek meg a műszakilag és gazdaságilag indokolt mértéknek, sem tudományosan megalapozott módszerrel, sem a szükséges ismeretanyaggal nem rendelkezünk. Az állóeszköz-igényesség ágazatok közötti eltérését ugyanis több olyan tényező befolyásolja, amelyek sem megjelenési formájukban, sem hatásukban nem számszerűsíthetők. Ilyenek — többek között — a következők: 1 Dr. Danicska Lajos az Országos Vízügyi Hivatal műsz. gazd. tanácsadója Dr. Rácz Eezsöa Vlzkészlctgazdálkcdási Központ oszt. vez. helyettese 2*
