Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről
A regionális vízellátó rendszerek 103 megadott értékeihez generálni képes a matematikai modell és célfüggvény összes szükséges koefficienseit, és korlátait. Ilyen adatbank mai ismereteink szerint felépíthető. Tegyük fel, hogy rendelkezünk ilyen félautomata rendszerrel. Ebben az esetben egy konkrét régió tervezési mechanizmusa a következő: 1. Meghatározzuk a régió alap adatait. 2. Az adatbanktól lehívjuk az A célfüggvény és modell koefficienseit és korlátait, 3. Elektronikus számítógéppel megoldjuk a kapott diszkrét programozási feladatot. 3 2 4. Elemezzük és értékeljük a megoldást és szükség esetén megkonstruáljuk az A célfüggvényt és a hozzátartozó módosított modellt. 5. Az új feladatot megoldjuk, elemezzük és értékeljük. A megoldhatóság összefügg a modell méreteivel. Ha adott időpontban csak a modell méretei válnak a megoldhatóság akadályává, ez nem lehet kizáró ok ilyen modellek felépítésére, mert a gyakorlat igényei ösztönzik az egyre nagyobb méretű modellek megoldására irányuló számítástechnikai erőfeszítéseket. Erre igen jó példa a lineáris programozási feladatok megoldható méreteinek rohamos növekedése. Ha már megkaptuk egy régió A célfüggvényhez tartozó megoldását, akkor a vízellátó rendszer egy optimális variánsával rendelkezünk. Erre a variánsra nem illenek Huszár Józsefné és Mandel Miklós alábbi megállapításai: „A jelenlegi körülmények között a döntést előkészítő különböző ágazati szervek javaslatai nem egyszerűen gazdaságfejlesztés stratégiai variánsai, melyek közül szabad a választás, valamilyen objektív kritérium alapján, hanem szinte kötelező erővel bíró, egyedül lehetséges alternatívák" 3 3, mert ez az optimális variáns a lehetséges vízellátó rendszerek halmazából gazdasági értékelés alapján kiválasztott és a legkiemelkedőbb változat. Egyetlen ilyen változattal mégsem elegendő jellemezni a régió beruházási lehetőségeit, mert ez a régió állapotát befolyásoló paramétereknek csak egy meghatározott együttállása esetén lesz valóban optimális változat. A távlati tervezőnek számolnia kell azzal is, hogy a valóság a paraméterek más együttállását is létrehozhatja a prognózisok által adott intervallumok keretein belül, sőt azon kívül is. E lehetőségek szimulálása és optimális beruházási változataik előállítása a távlati tervező munka szerves része. Ezt a processzust variáns számításnak nevezzük. A vízellátó rendszer variáns számításait a következő paraméterek változó allokációjára lehet alapozni: 1. nemzeti jövedelmünk növekedési üteme, 2. kommunális, ipari és mezőgazdasági víznormák alakulása, 3. a fogyasztási csúcstényezők változása, 4. a népesség szaporodás aránya, " Krekó Béla: Optimum-számítás. Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1972. " Huszár Józsefné— Mandel Miklós: Л beruházási döntések rendszeréről. Közgazdasági Szemle. 1972. ü.
