Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

Az öntözésen kívüli csapadék hasznosulása 425 II. láblázat A számított redukált csapadékok, „nedvességek" az I. táblázat meteorológiai állomásain Téli félév Nyári félév redukált átlagcsapadéka (nedvessége) mm-ben Tiszalök 187 123 Nyíregyháza 192 127 Kisköre 182 115 Karcag 170 115 Szolnok 180 111 Szeghalom 180 114 Szarvas 183 113 Csongrád 178 120 Békés 195 123 Szeged 197 118 Ezen egyszerű vízháztartási egyenlet tagjainak értelmezésénél, számszerüségeik meghatározásánál és értékelésénél azonban különbséget kell tennünk aszerint, hogy a tenijészidőn kívüli vagy a tenyészidő alatti időszak csapadékairól van-e szó. a) Tenijészidőn kívül vizsgálva az egyszerűsített vízháztartási egyenletnek a csapadékok sorsát meghatározó tagjait, rögzítenünk kell az alábbiakat: — Az „E" elfolyás értéke a talajfelszín esésétől, tömöttségétől, víztartalmától, a csapadék intenzitásától, valamint a talaj esetleges fagyott állapotától függ. Vizsgálatainkat olyan esés nélküli, jó vízbefogadó képességű, növényzet nélküli talajokra végeztük el, melyekről elfolyás nem volt lehetséges. Szabadföldi kísérleteink során is az elfolyás csupán néhány esetben fordult elő, azt mértük, s nem volt jelentős. — A „P" párolgás mértéke az öntözési idényen kívüli időszakban kicsi, de nem elhanyagolható. Nyilvánvalóan a hőmérséklet függvénye elsősorban, így Sulyok-Schulck és Bácsi elvei a téli félévnek, az öntözési idényen kívüli időszakára jól alkalmazhatók, ahol — a „T" a tározódás lehetőségét a talaj vízbefogadó képessége biztosítja a leeső csapadék számára. Az öntözési idényen kívüli időszak csapadékainak hasznosulására tehát — elhanyagolva a rendkívül sok tényezőtől függő, egyébként mérhető, elfolyást (E) — az egyszerűsített vízháztartási egyenlet két utóbbi tagjának, a párolgásnak (P) és a tározódásnak (T) van döntő befolyása. Hasznosultnak tekinthető ugyanis a csapadéknak az a része, mely a talajba bejutott és a termesztendő növények gyökerei által átszőtt talajrétegben tározódott. Ennek a talajrétegnek a mélységét kutatóink átlalában 1 m-esnek veszik, noha szántóföldi növényeink jórészének gyökérzete ennél mélyebbre is hatol, s mint a későbbiekben látni fogjuk, ennek a rétegnek a víztározó képessege csupán száraz években bizonyul többé-kevésbé elégségesnek a leeső csapadékokból beszivárgó víz tározására.