Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja
:Î 390 Korim Kálmán műszeres vizsgálatokra ugyancsak az OMFB megbízásából a VITUKI és a VIFUV együttműködésével. Л munkálatok 7 kút által feltárt, mintegy 20 km sugarú körzetre, s az f600—2200 m-es mélységintervallumra vonatkoztak. A szegedihez hasonló tartalmú és célkitűzésű vizsgálat eredményeiből kitűnt, hogy Szentes térségében még kedvezőbbek a hévízelőfordulási viszonyok mint Szegeden, mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. E kedvező viszonyok következtében a hévízfeltárás erősen fellendült, s 1971 végén már 21 hévízkút volt e térségben. E nagyarányú felfutás késztette az Országos Vízügyi Hivatalt a rezervoármechanikai-hidrodinamikai komplex vizsgálatok megismétlésére és kiterjesztésére Szentes környékén. A munkálatokra a VIKÖZ-VITUKI-VIFUV együttműködésével 1971-1972-ben került sor az ИЮ0—2400 m-es mélységközre vonatkozóan. A műszeres mérési eredmények értékelése és értelmezése még nem fejeződött be. 2 tí. A korszerű mélységivíz-kitermelés feltételei Tekintettel arra, hogy a nagymélységű víztároló rendszereinkben nincs dinamikus utánpótlódás és a víztartók megcsapolásakor a meglevő vízkészletet fogyasztják, mindez fokozott, céltudatos telepenergia-gazdálkodást és optimális termelési üzemmenetet és feltételeket követel. A mélységi vízgazdálkodás legfontosabb célja a hosszú ideig tartó gazdaságos, felszökő víztermelés biztosítása és fenntartása. Ennek előfeltétele minden egyes tárolórendszer esetében a tárolóvizsgálati és a víztermelési üzem általános és részletes programjának elkészítése és annak betartása. Ezt a célt szolgálja az OVH 8/1970. sz. üzemeltetési szabályzata, valamint az OVH 2/1971. sz. rendelete a hévízkutak kötelező időszakos műszeres felülvizsgálatáról. A 8/1970. sz. utasítás a mélységivíz- (hévíz-) termelő kutak korszerű termeltetését szabályozza, s a legfontosabb termelési paramétereket (hozam, kútfejnyomás, hőmérséklet) tartalmazó kútnaplók rendszeresítését írja elő. Ez az alapja a tárolómérnöki számításokhoz nélkülözhetetlen termelési statisztikának. A kútnaplóban szereplő kitermelt vízmennyiség megállapítása azért is fontos, mert ez általában kisebb, mint a kútfejnél közvetlenül mért vízhozam, minthogy a hasznosító berendezésekhez tartozó tartályok (hőközpontok) a kúttól távolabb vannak, s a csővezeték ellenállása és a rendszerint emelt helyzetű tartályok vízhozamcsökkentő hatása érvényesül. A 2/1971. sz. rendelet a tárolórendszer állapotának és energiaviszonyainak, valamint a kút műszaki állapotának időszakos ellenőrzését írja elő, ami jól egészíti ki a termelésregisztrálási adatokat, s a két rendelet együttesen határozza meg a mélységivíz-tárolók műszakilag helyes, átgondolt, gazdaságos leművelését. A gyakorlati intézkedéseken túlmenőleg számos tárolómérnöki-mélyföldtani tudományos probléma vár megoldásra, melyek a vízkitermelés hatékonyságának növelését és a termelés előrejelzésének lehetőségét célozzák. •Szerző tanulmányát 1972. IX. hóban zárta le és adta nyomdába a szerkesztőség.
