Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja
:Î 386 Korim Kálmán fenntartása ajánlatos. Ezzel szemben a nem folytonos, kiékelődő, lencsés típusú rétegek esetében sűrűbb kúttelepítcs indokolt. A kőzetfizikai paraméterek, a víztárolók belső szerkezetének homogenitása és heterogenitása alapjában befolyásolják a kúttelepítést. Általános szabály, hogy a jó áteresztőképességű rétegek nagyobb, a kisebb permeabilitásértékek pedig kisebb kúttérközt kívánnak meg. A kúttávolság megállapításában messzemenően figyelembe kell venni a víz alapvető fizikai sajátságait és mobilitását. Mindezek vonatkozásában a fent említett kútinterferencia, valamint rétegnyomás-emelkedési és rétegvizsgálati eredmények irányadók. A kútsürüség meghatározása egyben gazdaságossági kérdés. A gazdasági tényezők változása, valamint a tárolórendszerre vonatkozó mindenkori ismereteink hiányos volta miatt nem mindig tartható be az optimáliskúttelepítési távolság. Sokszor előfordult, hogy a műszaki szempontokkal ellentétesen kompromisszumos megoldásra került sor a birtokhatárok, a hasznosító létesítmények elhelyezkedése és pénzügyi meggondolások következményeképpen. Az eddig végzett regionális rezervoármechanikai-hidrodinamikai vizsgálatok értékelése alapján az azonos rétegtani szintre — ami alatt mintegy 200 méteres mélységintervallum értendő — telepített kutak esetében a kúttávolság 1,5—3,0 km-nek adódik. A gyakorlatban a kúttérköz 0,8—3,0 km között alakult ki. Az 5. és 6. ábra a szentesi és szolnoki, mint két nagy kútsűrűséggel jellemzett mélységivíz- (hévíz-) termelő területet mutat be. Vízutánpótlódás (regenerálódás) A magyar medence nagymélységű porózus, zárt víztartóiban a vízutánpótlódás gyakorlatilag jelentéktelen, s nem vehető számításba. A rezervoármechanikai vizsgálatok során tett megfigyelések azonban azt mutatják, hogy adott esetekben [19, 20], hosszabb termelési szünetek folyamán, bizonyos fokú regenerálódási folyamat megy végbe a lezárt termelő kutak körzetében, melyek mértékére a sztatikus rétegnyomásértékek különbségéből következtethetünk. A huzamos teimeIési időszak után (legtöbbször a téli termelési szezon alatt) lecsökkent sztatikus rétegnyomás a nyári pihentetési időszak folyamán részben vagy egészében regenerálódott. Ez a regenerálódási folyamat tulajdonképpen nem más, mint a kutak üzemével megbontott telepenergia-egyensúly helyreállása, kiegyenlítődése, hasonlóan ahhoz, amit a rövidebb idejű nyomásemelkedési vizsgálat során bekövetkező nycmáskieg\-enlítődéskor tapasztalunk. A vízulánpcllcdcs (W) megállapítására a gyakorlatban az exponenciális integrálfüggvényekkel kifejezett módszerek helyett a W=CApt egyszerűsített képletet alkalmazzuk, ahol C=a rétegre jellemző állandó, mely az áteresztőképesség és a tápsugár függvénye; Ар = я tápterület határán és a kút hatókörzetében levő nyomás közti különbség; t = u\ő. Az utánpótlódás mértéke tehát egyenesen arányos a nyomáskülönbséggel és az idővel. с ) Vizkészletbecslés A nagymélységű réteg vízkészletek esetében kétféle becslési módszer használatos: térfogati (volumetrikus) és tapasztalati (statisztikus).
