Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

NAGYMÉLYSÉGŰ PORÓZUS VÍZTÁROLÓ RENDSZEREINK JELLEMZŐI ÉS MŰKÖDÉSMÓDJA DR. KOR IM KÁLMÁN

1 Л magyar medence sajátos földtani felépítése és szerkezeti viszonyai következtében a sok helyen viszonylag tekintélyes mélységben települt fiatal harmadkori porózus üledékekben nagymennyiségű mélységi víz van. E mélységi vízkincs nemcsak mennyiségileg jelentős, de minőségileg is igen értékes, ami sokcélú hasznosítást tesz lehetővé. Feltárása tulajdonképpen a két világháború közti időszakban kezdődött Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok, Szeged térségében, meglehetősen lassú ütemben. Nagy fellendülés e téren csak az ötvenes években következett be, és tart napjainkig, bár a legutóbbi időkben csökkenő tendenciával. A mélységi vízkincs — szerte a világon növekvő gazdasági fontossága és távlati jelentősége miatt - tudományosan megalapozott, korszerű kutatási, vizsgálati és termelési módszereket alkalmazó gazdálkodást kíván meg. Annál is inkább, mivel a vízkészletek túlnyomó többsége nem újul meg, s a mindenkori vízkitermeléssel vízkészletfogyasztás jár. A gazdaságosan kitermelhető vízmennyiség a víztartó rétegekben a földtani idők folyamán felhalmozódott „telepenergía-készlel" függvénye. Ez eleve meghatározza, hogy a mélységi víztároló rendszerek s az ezeket megcsapoló kutak hidrodinamikai és hidraulikai folyamatainak és törvényszerűségeinek vizsgáltaiában a klasszikus hidrológiai módszereken túlmenőleg az ún. „rezervoármérnöki" vagy „tárolómérnöki" tudomány vívmányait, eszközeit és felismeréseit is alkalmazni keli. Ez utóbbi téren a kőolajipar szolgáltatott rendkívül értékes tapasztalati adatokat és eredményeket a víznyomású szénhidrogén-telepek kitermelésével kapcsolatban. Az itt nyert elméleti és gyakorlati eredmények felhasználása nélkülözhetetlen a nagy mélységű hazai víztároló-rendszerek vizsgálatában és termeltetésében. A magyar medencében kialakult nagymélységii porózus tárolók rendkívül bonyolult sokváltozós rendszert képviselnek. A települési viszonyok miatt e víztároló rendszerek állapotára és viselkedésére vonatkozó adutokat a tárolórendszer méreteihez képest elenyészően kevés ponton — mélyfúrású kutakban — kaphatunk. Ezek a kutak teszik lehetővé a tárolórendszer működésmódjának és életfolyamatainak kimutatását és nyomon követését. Hasonlattal élve, ezek a kutak a tárolórendszer hatalmas feszméről. Amíg a felszlnközeli és a közepes mélységű, jobbára „nyitott" víztároló — ún, gravitációs hidrodinamikai — rendszerekben a nehézségi erő és az áteresztőképességi viszonyok, addig a nagymélységii „zárt" víztartókban a permeabilitás mellett komplex 1 l)r. Korim Kálmán geológus, a Y izqazdálko<lási Tudományos Kutató Intézet tud. főmunkatársa I Iludaix'Sl) 1