Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
3. füzet - Végváriné Bede Ildikó: A mérnöki biológia figyelembevétele öntöző- és belvízcsatornák tervezése és üzeme során
A mérnöki biológia figyelembevétele 317 Kellően zárt, egyenletes állománysűrűségű és magasságú nádállomány csak akkor marad tartósan fenn, ha szakszerű módon évenként betakarítjuk. Ha a nád kora tavaszi erőteljesebb fejlődését megelőző időszakban olyan hullámzással kell számolnunk, amelynek magassága meghaladja a padka vízborításának és a várható hullámmagasságnak az összegét, csak a padka fele szélességében vágjuk le évenként a nádat. A letakarításra kerülő területet természetesen évenként váltani kell úgy, hogy legalább 2 évenként a teljes nádsáv levágásra kerüljön. Az esetleges torlódó jég kártételétől a nádpadkát megfelelő téli vízszintcsökkentéssel mentesíteni kell. A vízinövények nemkívánatos terjedése ellen alkalmazott növényevő halak kártételétől, a terhelés (kihelyezés) megfelelő megválasztásával és rendszeres lehalászással óvhatjuk meg a hullámvédelmi rendeltetésű nádsávot". Rátérve az erdősávtelepitést követő munkákra, az erre vonatkozó javaslatunkat a következőkben ismertetjük: Az ápolási munka két részre oszlik: a) Ápolás az erdősáv záródásáig, a telepítést követő 1., 2., 3. évben. (A negyedik évben a sáv legtöbb esetben már záródik, azaz az addigra kialakuló lombfelület már beárnyékolja a sáv talaját, s összefüggő szélakadályt képez átlagosan 2,5 — 3,5 m famagassággal). Ebben az időszakban elsősorban a talaj felszínét kell laza állapotban tartani, másodsorban a talajt kiszárító gyomnövényeket kell megsemmisíteni. Ez az ápolási munka a sorközökben legcélszerűbben tárcsával és kultivátorral végezhető el, a sorokban azonban kézi kapálásra van szükség. Az első évben általában négyszer, a másodikban háromszor, a harmadikban kétszer kell az erdősávápolást végezni. Lényeges része az ápolási munkának a csemetepótlás, amelyre a telepítést követő ősszel (tavaszi telepítés esetén) vagy tavasszal (őszi ültetéskor) kerül sor. Ennek során valamennyi elpusztult csemetét pótolni kell. Megemlítjük, hogy az első három év ápolási munkái mezőgazdasági köztesnövények müvelésével is megoldhatók. A csemeték szempontjából a legelőnyösebb, ha nitrogéngyűjtő növényeket, babot, borsót, lencsét vetünk, de alkalmas köztesnövény lehet a paradicsom, a burgonya vagy a tök is. Ez abból a szempontból lehet igen jelentős, mert a sávápolást általában csak a vízőrök, csatornaőrök munkaköri feladatává lehet tenni, és szívesebben vállalják el a köztesművelésből várható haszonért. Ügyelni kell azonban arra, hogy az ápolás elsősorban a telepítés sikere érdekében történjék. b) Ápolás a fiatalos záródása után. Ebben az időszakban, a telepítés negyedik évétől az ápolás már nem a talaj megmunkálásából, hanem az állomány tisztításából és gyérítéséből, valamint védelméből áll. Amikor a csemeték már annyira kifejlődtek, hogy a fiatalos egy része a magasabb növelésű egyedek nyomása alatt már sínylődik, meg kell kezdeni a tisztítást. A tisztítás, gyérítés célja, hogy a felesleges, a sáv további fejlődése szempontjából káros egyedeket eltávolítsák. E munka nagy szakértelmet kíván, ezért legalább az első két évben, tehát a telepítést követő 4—6. évben, minden 300—500 km csatornaszakaszon szükség van erdőmérnök segítségére, aki az ápolási munkát végző csatornaőröket, vízőröket betanítja. A szakszerűtlenül végzett gyérítés ugyanis olyan hibákat eredményezhet, melynek helyrehozásához évtizedekre van szükség.
