Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Végváriné Bede Ildikó: A mérnöki biológia figyelembevétele öntöző- és belvízcsatornák tervezése és üzeme során

310 Végváriné, Bede Ildikó 2. A tápanyagokat a rézsű felületén egyenletesen kell elosztani, a kiszórás után a talaj felső 10 cm-es rétegébe tárcsával, vagy nehéz fogassal bekeverni. Ezt követően a rézsűn vízszintes irányban egysoros gyúrűshengerrel magágyat kell nyitni. 3. A telepítést augusztus 15—szeptember 15 között, vagy tavaszi telepítés esetén március folyamán kell végezni. A telepítés időpontjában a talaj apró morzsás fizikai szerkezetű, kertileg elmunkált, alaposan ülepedett, nyirkos állapotú legyen, mely gyűrűshengerrel nyitott magággyal van ellátva. 4. A megfelelően előkészített rézsűre a gyeptelepítés különféle lehet: a) Vetés: a kiszórás egyenletessége érdekében a különböző magvakat egymással, majd ezt követően az egy nap alatt felhasználandó vetőmag-mennyiséget tömegszaporító anyaggal (nyirkos, aprómorzsás földdel, vagy 50% szervesanyagtartalmú komposzttal) gondosan el kell keverni. A szaporítóanyagból ha-onként 5 —6 q szükséges. A vetés lehet kézi, vagy gépi kiszórású. Vetés után magtakaró fogassal és gyűrűshengerrel kell a munkát befejezni. b) Gyeptéglázás : a gyeptégláknak olyan termőhelyről kell származni, amelynek talaj- és nedvességviszonyai a beépítés helyének viszonyaival azonosak. A rézsű felületét a gyeptéglázást megelőzően meg kell öntözni, s az így előkészített felületre kerülnek a gyeptéglák közvetlen egymás mellé, téglakötésben. Az így kialakított gyepfelületet a telepítés után simahengerezni, majd ameddig a gyeptéglák alján kibúvó gyökerek a töltésben meg nem kötnek, rendszeresen öntözni kell; c) Gyepszőnyeg fektetés : az elvégzendő munkák a gyeptéglázásnál leírtakkal azonosak, a különbség csak az, hogy ez esetben a téglák helyett sávokban egymás mellé gyepszőnyeget fektetünk. Mindezek kiegészítéseképpen a gyepesítéssel kapcsolatban szólni kell még arról, hogy a legcélszerűbben telepíthető gyepkeverékek megválasztásánál feltétlenül figyelembe veendők azok a részben szovjet, részben hazai eredmények [12], melyek szerint hosszú élettartamúra (6 évesnél hosszabb hasznosításúra) tervezett gyepkeverékek esetében a pillangós növények legkedvezőbb aránya 5—15%, a füféléké 85—95% (ezen belül az aljfüvek optimális aránya 35—40%, a szálfüveké 50—55%). Lényeges ezenkívül a tarackos gyökérzetű gyepalkotók aránya, amely 60—70% kell legyen. Meg kell jegyezni, hogy a %-értékek nem súlyra, hanem a keverékben előforduló magvak számára vonatkoznak. A megfelelő gyepalkotók megválasztásának megkönnyítése érdekében a leggyakrabban előforduló fajok csoportosítását az /. táblázat tartalmazza. Az adott helyen legmegfelelőbb összetételű vetőmagkeverék fajainak megválasztásánál az eddigieken túlmenően tekintettel kell lenni a növénytársulás szempontjaira, azaz a helyi, őshonos gyepek fajainak arányára is. Ezek a gyepkeverék összeállításra vonatkozó irányelvek természetesen valamennyi gyeptelepítési mód esetén érvényesek. b) Hullámvédelmi sávtelepílés Rátérve a rézsűvédelem második legismertebb mérnökbiológiai módszerére, a hullámvédelmi növénysávtelepitésre, mindenekelőtt le kell szögezni, hogy erre öntöző- és belvízcsatornáinkon csak abban az esetben van szükség a 10 m-nél nagyobb partéiszélességű nagyságrend esetén, ha a csatorna hajózható. Tározók esetében természetesen más a helyzet, de ez nem tartozik e tanulmány témakörébe.