Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
1. füzet - Némethy László: Hidrológiai események valószínűségének számítási módszerei
Hidrológiai események valószínűsége 15 itt nem közlöm, csupán azt rögzítem, hogy „ha a függetlenségvizsgálat vagy az egyöntetűség-vizsgálat eredménye közül legalább az egyik kisebb, mint 5%" [lásd (3)] az adatsort egyöntetűvé kell tenni. I. Adatsorok egyöntetűvé tétele Az egyöntetűség vizsgálata céljából — mint ismeretes [1] — az időrendben álló adatsort általában középen kettéválasztjuk, a két к és l elemű minta tapasztalati eloszlásfüggvényét felrajzoljuk, és a legnagyobb eltérés d értékéből, valamint а к és l elemszámból számítjuk az egyöntetűség valószínűségét [1. ábra]. Ha ez az érték 5%-nál kisebb, az adatsor nem tekinthető egyöntetűnek, további vizsgálat előtt egyöntetűvé kell tenni. Erre Csorna közöl módszert [-1], melynek lényege, hogy a javítást úgy kell végrehajtani, hogy — a részminták középértéke azonos legyen, — a legutolsó észlelési adat ne változzék, — az évi változások átlagos értékét pedig a következő képlettel számítjuk: a =2 (M ;-M k) = 2 (M l-M k ) . к+ 1 n Ez utóbbi feltételezi azt, hogy a változás (pl. mederváltozás) az időben egyenletesen folyt le, így a javítás is lineáris. b=M,-M k 1. ábra. Az eredeti adatsorok egyöntetűség-vizsgálata Fig. 1. Testing original records of data for homogeneity Abb. 1. Untersuchung der Einheitlichkeit der originalen Datenreihen Ez a feltételezés természetesen nem minden esetben engedhető meg. Ha valamely konkrét műszaki beavatkozás (pl. a korábbi nyílt ártér betöltésezése) állapítható meg, akkor az adatsort a beavatkozás időpontjában kell kettéválasztani és az első részminta minden adatát
