Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
3. füzet - Baranyi Sándor: Tavak hidrológiai vizsgálata környezeti izotópok felhasználásával
248 Bárányi Sándor A tríciumméileg általános formában a (7) vízháztartási egyenlet, felhasználásával az alábbiak szerint írható fel: = CT c+H fT h f+H f aT hí a)-(PT p + LT t 6)-XKT t ót] ~ (11) ahol a — T t ó, T c, T h í, T hf a és a T p a tóvíz, a csapadék, a felszíni és a felszínalatti hozzáfolyás és az elpárolgott víz tríciumkoncentrációja, Я — a trícium bomlási állandója, t — a vizsgálati időtartam. Az egyenlet utolsó tagja a radioaktív bomlást veszi figyelembe. A vízforgalom egyes elemeit jellemző tríciumkoncentrációk meghatározása nagy körültekintést kíván, mert az egyes vizek koncentrációja igen eltérő, nagyságrendileg is különbözhet egymástól (pl. felszíni, felszínalatti hozzáfolyás tríciumtartalma). A tríciumkoncentráció az egyes vizekből vett minták alapján határozható meg. Az elpárolgott víz tríciumkoncentrációja a tó feletti légtérből „páracsapdával" gyűjtött vízminta felhasználásával az alábbi összefüggéssel határozható meg [1]: T t ó K(\ — h) K(\ — h) TP= i.-n m ~1тГгЧх ( 1 2> ahol a T p, T l ó, T a — az elpárolgott víz, a tóvíz és az atmoszféra tríciumkoncentrációja, h — az atmoszféra relatív páratartalma, a tóvíz felszíni hőmérsékletére számolva, К — szorzótényező, amely közelítőleg egynek vehető. A hidrológiai vizsgálatokban a vízháztartási és izotópháztartási egyenleteke együtt kell alkalmazni. Vízháztartási vizsgálatokban az izotópok alkalmazásának akkor van értelme, ha a vízháztartási egyenletben két ismeretlen tag van, természetesen ilyen esetben az egyenlet valamennyi összetevőjének izotópjellemzőjét ismerni kell. A nehézizotópok közül a trícium kevésbé alkalmas vízháztartási vizsgálatokra, mivel az egyenlet egyes tagjait jellemző koncentrációk között nagyságrendi különbségek is lehetnek. Erre a célra a stabilizotópok, a deutérium és az oxigén-18 inkább megfelelnek. Az izotópokkal végzett vízháztartási vizsgálatoktól nagy pontosságot várni nem lehet, kellő számú méréssel azonban a hagyományos hidrológiai számítások pontossága elérhető. A közelmúltban U. Zimmermann és D. H. Ehhalt (NSZK) osztrák vízrajzi és saját mérési adatai alapján a Fertő-tavon vízháztartási vizsgálatot végzett [7]. A vizsgálat célja a tó párolgásának meghatározása volt. Az izotópokkal végzett vízháztartási vizsgálatokkal a Fertő-tó április—szeptember közötti időszakának párolgására 173Х10 й m 3 értéket kaptak (843 mm tóvízoszlop). A kapott értéket azonban a számításaik szerint +30%-os hiba is terhelheti. Véleményünk szerint a Fertő-tó kevésbé alkalmas ilyen vizsgálatokra, mert a vízháztartási tényezők közül a csapadék kivételével jelenleg egyetlen tényező sem határozható meg kellő pontossággal.
