Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

3. füzet - Baranyi Sándor: Tavak hidrológiai vizsgálata környezeti izotópok felhasználásával

246 Bárányi Sándor A nehéz izotópokra vonatkozó adatok kiegészitő adatként néhány hagyományos hidrológiai vizsgálatnál is sikerrel felhasználhatók. Az állóvizek területén izotópadatokkal az alábbi vizsgálatok végezhetők. a) A tavak vizháztartási vizsgálata A tavak vízháztartási vizsgálatában a nehéz izotópokat többen sikerrel alkalmazták [4, 5, 6, 7, 8]. A nehéz izotópok felhasználásával végzett vizsgálatok ismert vízháztartási összefüggésekre támaszkodnak. A vizsgálat alapja a vízmérleg és az izotópmérleg egyenlete [1]. Tavak vízmérlege A tavak vízmérlege általánosan a f © egyenlettel írható le, ahol — egységnyi idő alatt bekövetkezett vízkészletváltozás, K

l — vízkészlet a vizsgált időszak kezdetén, K

2 — vízkészlet a vizsgált időszak végén, dt — időegység. A vízmérleg egyenlete a vízforgalom egyes tényezőinek figyelembevételével a következőképpen írható le: ^ = [(C+H) - (P+L)] — (természetes mérleg) (6) ahol a ^^ — egységnyi idő alatt bekövetkezett vízkészletváltozás, С — a tóra hulló csapadék, H — hozzáfolyás, P — párolgás, L — lefolyás vagy túlfolyás. A 6. egyenletben szereplő hozzáfolyást célszerű két részre, felszíni (Hj) és felszínalatti (H

j

a) összetevőre bontani és akkor az egyenlet a ^ = [(C+H

f+H

I

a)-(P+L)]± (7) alakot veszi fel. A lefolyás is több összetevőre bontható. A lefolyás a tóban kialakult keverékből történik, melynek összetétele az egyes tórészeken változhat, ezért az izotópokkal végzett vízháztartási vizsgálatoknál erre is gondolni kell.