Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Kontur Gy.: Hol tart az osztrák Duna-csatornázás 233 m-rel kisebb alapozási mélység, ezáltal kevesebb anyagkiemelés, kevesebb beton­felhasználás, sokkal kevesebb zsaluzás és kevesebb ütközési pont a szerelés és az építkezés között. Valószínűleg további előnyök is fognak jelentkezni a nagy teljesít­ményű 9 csőturbina építésénél is. Kilenc egységet azért választottak, mert ezáltal már a gyakorlatban bevált megoldáshoz igazodtak. Л beömlő és kifolyó nyílások szélessége Ottensheimnél megegyezik a korábbi dunai erőművek elzáró szerkezetének fél szélességű méretével, ahol a be- és kiömlő nyílások kettéosztottak. Az acélszerkezeteknél az újabban alkalmazott hegesztési el­járás a bebetonozandó részeknél ad egyszerűsítést. A támkapuk az eddigi mechanikus vezérlés helyett olajhidraulikával fognak dolgozni, amit a Vaskapu-erőműnél alkal­mazott eljárás alapján készítenek. A hajózsilip rendszerben nincsenek olyan szembe­ötlő változások. Az előkikötő hosszát a hajózás kívánalmainak megfelelően módosít­ják. A tolóhajózás előretörése folytán további változás lehetséges. A vezető cölöpsor Aschach felvízi kikötőjében kipróbálás alatt áll, de hatását még nem értékelték. Wallsee-nél kőterítést és könnyű szádfalmegoldást alkalmaztak, míg Ottensheim­nél először kísérleteznek bitumenes kavicsterítéssel az altalaj és a gáttest védelme érdekében, összesen 6 km hosszban. A Krems-tőt keletre tervezett vízlépcsőknél, amelyek a kőbányáktól távolabb esnek, ez a kísérlet igen érdekes lehet. Ybbs-nél és Aschach-ná\ még nem merült fel a bitumenes kavicsterítés szükségessége, mivel topográfiai okokból a meredek partvonalon a vízzárás nem volt lényeges. Ottcnsheim-né\ megnövelték a hullámtéri építési teret, amelyet első ízben a dunai erőműveknél Wallsee-nél alkalmaztak. Az építési tér is közelebb került a folyó partjához. A körgátnál, Oltensheim-né\ ezért szádfalat építettek a kavicstestbe a folyó partjához közel eső részeken, míg műanyagfólia terítést a távolabb eső munka­téri gátaknál. A műanyagfólia felhasználása a tervezett Altenwörth-i vízlépcsőnél még nagyobb méret lesz. A költségmegtakarítás a szádfalas megoldással szemben a műanyagfóliánál az időmegtakarításban, különösen az elbontásnál jelentkezik. Hosszú fejlesztési munka fekszik a betontechnológiában is, ahol a kavicselőké­szítés finomításával, a homokszemek pontos szétválasztásával és keverésével értek el jobb eredményt. További lépés volt az adalékanyag nedvességének pontos mérése. A homokrész nedvességét izotópos eljárással határozták meg és elektrónikus mérő­berendezéssel programozták az előírt betonnedvességet. A víz-cement tényezők pontos betartása kb. 10% cementmennyiség megtakarítást eredményezett a lehetséges leg­jobb adalékaránynál. A főműveknél 1 m 3 beton cementigénye az egyes vízlépcsőknél így alakult: YMs-nél 240, Aschach-ná\ 230, Wallsee-nél 215, Ottensheim-né\ 200-195 kg/m 3 cement. Lényeges megtakarítást jelentett a nagy tartályokban szállított be­ton, és vele a betonszivattyúzás teljes kikapcsolása, ami hosszú távon mind a kivi­telezőnek, mind a beruházónak kedvező volt. 1947 — 50 között készült cl az osztrák Duna csatornázásának keretterve. Az első évtizedben az volt a közfelfogás, hogy egy vízlépcsőt megépítenek, és azután majd a további építését megfontolják. Ma az a felfogás, hogy az egész osztrák Duna-szakasz kiépítését kell célnak tekinteni mind az energiagazdálkodási, mind a hajózási és általában a népgazdasági előnyök miatt. A kerettervben kiegészítéseket és változásokat végeztek, ez az időközben szerzett tapasztalatokra és az időközbeni fejlődésre vezet­hető vissza. A kerettervbeli változtatások a következők: Ottensheim elkészülte után a Wallsee feletti szakaszon még 20 — 25 km duzzasz­tás nélküli szakasz marad. Ebbe tartozik Linz és az Enns torkolata. De ez a szakasz hajózás szempontjából nem olyan kedvezőtlen, mint amilyen a már csatornázott szakasz duzzasztás nélkül volt. Sorrendileg Ottensheim után Mauthausen következne, de ez a vízlépcső csak a Rajna-Majna-Duna csatorna-összeköttetés létrejötte után esedékes hajózás szempontjából, míg energia szempontjából keveset jelent, keve­sebbet mint Ottensheim, de bizonnyal Löbbe kerülne. Melk és méginkább Rossatz vízlépcsők topografiailag már kirajzolódtak. Krems és liées között az eredetileg tervezett három vízlépcső helyett az építési-technikai fejlődés és néhány ma könnyebben megoldható probléma következtében lehetőség van két vízlépcsővel való megoldásra. ( Altenwörth és Greifenstein). Az Altenwörth-i duzzasztót, eredeti helyétől 5 km-rel lejjebb, ugyanazon eredeti duzzasztási szintet megtartva fogják építeni. Az eredetileg Klosterneubiirgnál tervezett vízlépcsőt 8 km­rel feljebb viszik Greifenstein magasságáig, és ezzel a Tuln-i vízlépcső elmaradhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom