Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
202 Köröndi Lászlóné száról, vagy a felső vagy az alsó görbeszakasz felé, mintegy automatikusan kitért. (Ez a pozitív visszacsatolás esete: a vízhozam konstans lévén, a felvíz kis véletlen jellegű megemelkedése kisebb vízátbocsátást és így további felvízemelkedést, süllyedése vízhozamnövekedést, azaz további felvízsüllyedést eredményezett, míg a konstans vízhozamnak megfelelő valamelyik felvízszint be nem állt). Most a 20 l/s. dm névleges vízszállítású régi modellt úgy alakítottuk át, hogy egy szélső, 10 cm szélességű nyílást érintetlenül hagytunk, de a többi nyílás palástját eltávolítottuk, hogy túlfolyóként működjenek, így a felvíz ingadozása (a túlfolyó és az adagoló nyílás közti vízhozam átcsoportosulások következtében) nem haladta meg a ±0,25 cm-t. Mivel így a felvíz kitérését a feltételezetten negatív hajlású víz hozamgörbe-szakaszról sikerült megakadályozni, és a palástos nyíláson átfolyó vizet külön mérőbukóhoz vezettük, a kérdéses tartomány részletes vizsgálatát elvégezhettük. A 3. ábra az adatokat olyan koordináta-rendszerben ábrázolja, melynek vízszintes tengelyén a palástos adagolónyílás Q/Q 0 relatív vízszállítása, függőleges tengelyén pedig a küszöb feletti hjh 0 relatív felvízmagasság van feltüntetve. Az ábrából kitűnőleg Q 0 a nyomás alatti kifolyás minimális vízszállítása, Л а pedig az ehhez tartozó felvízmélység. (Természetesen ez a görbe, jellegét tekintve, érvényes más nyílás vagy nyíláskombináció működése esetén is, azonban előfordulhat, hogy többé-kevésbé önmagával párhuzamosan eltolódik, vagyis a vízszállítás nő, vagy csökken. Ennek oka az egyes nyíláskombinációk esetén fellépő különböző mértékű oldalkontrakció). A palástos adagoló vízhozamgörbéjének két alapvető szakasza természetszerűleg a két jelenségnek megfélelő két függvénnyel írható le. A nyomás alatti kifolyásnak Q_ =cr Qo c 0l — — 2 1 Л1Л1 kJ az átbukásnak Q Qo" (> 0-hoz tartozó arányossági tényező felel meg. és h„ értelmezése az 1. ábrán szerepel, ahol с a tetszőleges Q-hoz, c 0 a a vízhozam képletében. A mérési pontok azt mutatják, hogy a két görbe összekapcsolódása, illetve a két állapot egymásba való átmenete gyakorlatilag ugrásszerű átmeneti szakasszal történik. Ezen a szakaszon, bár felülről lefelé a vízhozamtényező hirtelen lecsökken (4. ábra), kb. 7 %-os vízhozamnövekedés áll elő, a h 0 szint ugyanis a palást élénél magasabb. A nyomás alatti kifolyás tartományán belül a „c" tényező csökkenésével növekvő tendenciát mutat, ezért a vízállás csökkenésekor a vízhozam kevésbé csökken, hogy aztán az átbukás kezdetén hirtelen megnőjön, majd h t további csökkenésével újra csökkenjen. Ez a palástos adagoló működésének lényege. Az átmeneti tartományon belül a műtárgyon átfolyó víznek a pillérekhez, illetve 2. ábra. A Neyrpic-féle hitelesítési görbe
