Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: Hévízelőfordulási viszonyok a Balaton déli partvidékén

172 Kori-rn К.

—Liebe P. Fenékpusztán a lengyár területén 390 m-től 550 m-ig tártak fel felsőtriász mészkövet, amelyből 1270 l/p mennyiségű 22 °C hőmérsékletű vizet nyertek. A balatonb erényi—fenékpusztai mészkővonulat elsődlegesen a Keszthelyi hegység leszálló karsztvízövéhez tartozik, s annak tulajdonítható a vízhőmérséklet alacsony foka. A paleozóos kristályos és magmatikus vonulattal elkülönített déli, vagyis Karád— Buzsák— Táska—Sávolyi karbonátos alaphegységvonulat szintén törésesrepedéses sajátosságú és különálló rögökre — blokkokra tagolt differenciált rezervoárrendszer. A törés és repedéshálózat alkotta tárolórendszerek az eddigi kutatási eredmények tanúsága szerint a Keszthely környékitől eltérő vegyi összetételű, rétegvíz jellegű kevert karsztvizet tartalmaznak. A legjobban megkutatott karbonátos hévíztároló rendszer Táska környékén fordul elő, amely az elmúlt években szénhidrogénkutatás színtere volt. Összesen 6 kutat mélyítettek, s ezek közül 4 kút, nevezetesen a Táska 1., 2., 5. és 6. jelű jelentős mennyiségű 68—80 °C hőmérsékletű sós hévizet tárt fel. A 4 kút együttes hozama kb. 4000 l/p, s valamennyit hasznosítás céljából a Fonyódi Járási Tanács vette át. A négy hévíztermelő kút közül a Táska 1. sz. a legfontosabb, mivel percenkénti vízhozama 1340 liter, hőmérséklete pedig 80 °C. A Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium (OGIL) által 1970-ben végzett rezervoármechanikai — hidrodinamikai vizsgálat szerint a táskái kutakkal feltárt minimális földtani vízkészlet 5,3X10

9 m

3-nek adódott. A táskái karbonátos alaphegységszerkezet a szeizmikus mérések és a fúrásgeológiai adatok alapján szerkesztett földtani szelvények után ítélve erősen tagolt, s az ÉK —DNY-i lefutású, nagy függőleges elmozdulású törések feltehetőleg a rezervoár határait alkotják. A buzsáki kőolajkutatási területen a triász dolomit- és mészkőrepedések vízadóképessége — legalább is az eddig végzett rétegvizsgálatok szerint — gyakorlatilag nem jelentős. Ugyanez mondható a karádi terület karbonátos kőzeteiről. Miocén korú héviztárolók A miocén képződmények közül hévíztárolási szempontból a tortónai porózus mészkő és homok-homokkő rétegeknek van jelentősége. Tortónai lithothamniumos mészkő. E porózus, réteges kifejlődésű mészkő Fonyódtól délre Buzsák környékén települ. A buzsáki olajkutatás során a Bu—16. sz. kútban a márgarétegekkel váltakozó mészkő hévízadónak bizonyult, s hévízkúttá képezték ki, mely a csisztapusztai fürdőt látja el 200 l/p vízhozamú 42 °C hőmérsékletű vízzel. Ezenkívül több buzsáki szénhidrogénkutató fúrásban tárták fel ezt a mészkőképződményt, mely a buzsáki szerkezet legmagasabb részén kőolajat is tartalmaz, s a hévíz egyben ennek az olajtestnek a szegélyvize. Kifolyó hévíztermelést azonban csak a csisztapusztai kút szolgáltat. A táskái szerkezeten települő tortónai mészkő is tárol hévizet, bár valószínű, hogy ezen az erősen összetöredezett területen a felsőtriász karbonátos alaphegység és a tortónai lithothamniumos mészkő, valamint a tortónai és alsópannóniai agyagmárga-márga repedések rétegvize közlekedik egymással. A mészkőtestek oldalirányban általában korlátozott kiterjedésűek, s vastagságuk is erősen változó. Maximális vízadóképességükre nézve a csisztapusztai hévízkút mérvadó. Tortónai homok—homokkő—konglomerátum. A tortónai rétegsoron belül he-