Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: Hévízelőfordulási viszonyok a Balaton déli partvidékén
170 Kor i-rn К. —Liebe P. A helvéii képződményeknek nincs gyakorlati vízföldrajzi jelentősége. Tortóniai rétegek. Ezek az ősi tengerpartmenti karbonátos-hibrid és törmelékes üledékek már nagy elterjedésben nyomozhatok a Balatontól délre és helyenként egészen a Balaton partvonaláig nyomulnak be dél felől, amint azt a balatonfenyvesi, fonyódi és balatonföldvári fúrások bizonyítják. A tortóniai rétegsor, ahol közvetlenül az alaphegységre települ, ott konglomerátummal kezdődik, egyebütt pedig homok-homokkő, márga és mészkő alakjában fejlődött ki. A tortóniai rétegek összvastagsága 30—40 m között váltakozik, melyen belül a porózus lithothamniumos mészkőrétegek és padok aránya különböző. A tortóniai homok-homokkőrétegek pedig alárendeltebb szerepet játszanak. A porózus, réteges jellegű tortóniai víztartó rétegek hévíztároló és hévízadó képessége számottevő. Szarmacíai rétegek. A tortónai üledékekhez képest a szarmata képződmények jóval kisebb területi megjelenésben és vékonyabb (10—50 m) kifejlődésben fordulnak elő. A rétegsort agyagmárga, márga, mészmárga és mészkő rétegek alkotják. Vízföldtani szempontból a szántódi öblözetben fontos képződmény, de csak mint hidegvíztároló. Plioccn rétegek Alsópannóniai rétegek. Alsópannóniai képződmények a Balaton közvetlen partvidékén egyáltalán nem fordulnak elő. Fonyód déli részén 60 — 80 m vastagságban, dél felé pedig fokozatosan kivastagodva találjuk. így az Öreglak—1. sz. fúrásban (5. sz. szelv.) a 400 m-t is meghaladja. Az agyagmárga és márgapadok közé települt homokkőrétegek vízadóképessége nem jelentős. Felsőpannóniai rétegek. A Balaton déli partvidékének legelterjedtebb üledéksorozata, amely laza homok és agyag-agyagmárga rétegek váltakozásából áll, helyenként kemény homokkő-betelepülésekkel. A rétegsor porózus tagjai jelentős mennyiségű vizet tárolnak s ennek mindenütt nagy gyakorlati jelentősége van. Déli irányban a felsőpannóniai rétegek is kivastagodnak, s így Marcali térségben 1150 m, Öreglakon 1250 m vastagságban fordulnak elő. A felsőpannóniai üledék nagy vastagsága bizonyítja, hogy a medencekialakulás és a kéregsüllyedés itt is ebben az időszakban volt a legintenzívebb, akárcsak az ország nagy részében. A pleisztocén képződményeknek hévízelőfordulási szempontból nincs jelentősége. e) Hegységszerkezeti viszonyok A vizsgált terület fő tektonikai vonalai délnyugat-északkeleti irányúak. Ezek a Balatonnal nagyjából párhuzamos elsődleges hegységszerkezeti vonalak a paleozoikumban jöttek létre a variszkuszi hegységképző mozgások idején. Ezek aztán a későbbi szerkezetalakulásra nézve is determináló hatással voltak. Az eredetileg gyűrt kaled onid-varisztid szerkezetek a megújuló fiatalabb kéregszerkezeti mozgások hatására egymásra torlódtak, felpikkelyeződtek, s törések keletkeztek. A törések elsősorban a karbonátos tömegekben sasbérceket és árkokat hoztak létre, vagyis rögszerkezet alakult ki. A DNY—ÉK-i paleozóos alaphegységvonulat mind déli, mind délnyugati irányban az elsőrendű törésvonalak mentén levetődött, s fokozatosan a mélybe süllyedt. A besüllyedések helyén alakult ki a paleozóos-mezozóos üledékgyűjtő,
