Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: Hévízelőfordulási viszonyok a Balaton déli partvidékén

168 Kor im К.

—Liebe P. 1. Földtani viszonyok a) Ópaleozóos képződmények A Velencei hegység, valamint az urhidai és szabadbattyáni ÉK—DNY-i irányú ópaleozóos felszíni kristályos alaphegységvonulat a mélybe süllyedve a Balaton déli partvidéke és a tó alatt délnyugati irányban húzódik. A Balaton déli partvidékén ezeket az ópaleozóos átalakult (metamorf) képződményeket viszonylag kis mélységben tárták fel az ezideig létesült fúrások. így Balatonbozsokon 314 m-ben diabáztelérekkel átjárt fillitet, a siófoki fürdőtelepi artézikút fúrásban még 1893. évben 71 m-től kezdve kvarcfillitet, míg Siófok keleti részén az akkoriban tervezett vízvezetéki állomásnál 1911. évben 104 m-ből fillitet, Balatonföldváron 286 m-ben csillámpalát és szericitpalát, Balatonőszödön a minisztertanácsi üdülő mellett 293 m-ben kristályos palát, Balatonbogláron 358 m-ben fillitet, Fonyódon a kopaszdombi kutatófúrásban 600 m-ben ugyancsak fillitet, míg Balatonhidvégen az 1. sz. szénhidrogénkutató fúrásban 970 m, a 2. sz. fúrásban pedig 1060 m mélységben kvarcos fillitet, illetve gránátos kloritpalát tártak fel. Ezek a regionális metamorfózist szenvedett kristályos, átalakult alaphegység jellegű kőzetek vízrekesztő -vízzáró sajátságúak, és vizet gyakorlatilag felhasználható mennyiségben nem tartalmaznak. b) Újpaleozóos képződmények Magmatikus kőzetek A Balaton hossztengelyével nagyjában párhuzamos irányú ópaleozóos alaphegységvonulat déli szegélyén, hasonlóképpen DNY—ÉK-i lefutásban, markáns hegységszerkezeti vonal mentén gránit-granitoid övezet húzódik. E magmás zónának az összefüggő voltára nézve ma még csupán feltételezésekre szorulunk. Eddig ugyanis mindössze három fúrás tárta fel ezt a képződményt, éspedig a ságvári fúrás 155 m-ben, a Buzsák—E.l. jelű fúrás 840 m-ben, valamint a balatonfenyvesi perspektivikus vízkutató fúrás 553 m mélységben (1. ábra). A Velencei hegység gránit benyomulásának analógiája alapján ezek a Balaton melléki gránitos kőzetek a varisztid hegységképződési időszakban, vagyis a karbon korban képződtek. E gránitos zóna vízföldtani jelentősége csekély, s hévízfeltárási szempontból ezek sem vehetők számításba. Üledékes kőzetek Kellő adatok hiányában jelenleg nehéz megítélni a karbonkori üledékes kőzetek területi elhelyezkedését és települési viszonyait. Karbon korú üledékés kőzetre a Balaton déli partvidékén biztosan csupán a Karád—1. számú kőolajkutató fúrásban bukkantak. Itt a 956 m-ben vett maganyagban az alapkonglomerátum mészkődarabjában felsőkarbonkorú ősmaradványokat találtak. Ez azt bizonyította, hogy a konglomerátum feküjét képező mészkő karbon korú. Távolabb szabadbattyáni Szárhegy mészköve pedig alsókarbon korúnak bizonyult. Számos hazai kutató az ópaleozóos kristályos és metamorf vonulattal, valamint a gránitzónával párhuzamos, attól délre húzódó karbon tengelyvályut tételez fel. Ez azonban további bizonyításra vár. A Buzsák—Táskái szerkezet kutatása során is problémákat okozott a karbonátos alaphegységrögök korának megállapítása.