Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
1. füzet - Bognár Győző: Vízépítés és vízépítőipar
Vízépítés és vízépítőipar 19= vízoszlop nyomást gyakorol a gátra, és a gát testén keresztül szivárgás indul meg. Az első hatás a szokásos függőleges erőkön kívül egy megoszló vízszintes terhelés, melynek a töltés a tömegével áll ellen. Ez már önmagában különbözik a közlekedési alépítményektől. A süllyedési problémákat a horizontális elmozdulások elleni méretezés egészíti ki. Sajátos igénybevételnek számít a szivárgás. Méretezési probléma, hogy a szivárgó víz sebessége nem haladja meg a töltés anyagára kritikus sebességértéket. Az árvédelmi töltés eltérően más hasonló földművektől, szerves egységet képez az alatta levő talajrétegekkel, amelyekben ugyancsak kialakul a szivárgás. A töltés vonalvezetése befolyásolja az árvíz levonulását, ily módon szinte aktív védelmi tényezővé válik. Az árvédelmi vonal tehát a töltésen kívül még magában foglalja az altalajt, a mentett oldal egy bizonyos sávját, és a teljes hullámteret a rajta tervszerűen telepített növényzettel együtt. A völgyzáró gát a földnek, mint építőanyagnak a legmagasabbrendű alkalmazásai közé tartozik. A legmagasabb földből készült ilyen gát több mint 220 m-rel emelkedik a terep fölé. A gát alján a víznyomás eléri a 22 kp/cm 2-t. Ez az adat már érzékelteti a szivárgással kapcsolatos problémákat. A gát testének megfelelő kiképzése megfelelő anyag esetén nem okoz akkora gondot, mint az altalaj szivárgási viszonyainak a javítása. A völgyzáró gát abban különbözik az árvédelmi földgátaktól, hogy a több 10 m magas víznyomás állandóan terheli. Ez nemcsak statikai terhelést jelent, hanem azt is, hogy a töltés testében kialakul és állandósul a permanens szivárgási állapot. A kialakulás sebességét a kivitel minősége befolyásolja. A mű általában szokatlanul nagyméretű koncentrált földmunka. Kivitele rendszerint éveket vesz igénybe. A völgyzáró gátak további jellegzetessége, hogy soha nem épülnek önmagukban. A vízgazdálkodási célnak megfelelően kiegészítő és hasznosító műtárgyak épülnek. Eszerint kell a tározót is kiképezni. Az építésnek az ütemeit úgy szervezik, hogy a gát elkészültével az üzem is megindulhasson. A vízgazdálkodási tereprendezések jellemzője, hogy minden esetben vízszintesnek, illetve attól csak minimális meghatározott mértékben eltérőnek szabad lennie. Pl. egy rizstelepen ±3—5 cm-nél nagyobb magassági eltérések víz nélkül hagyják, vagy megfojtják a növényt. Ezért a feladat megfelelő minőségben csak különös gonddal és erre a célra betanított személyzettel végezhető el. A földmedrű csatornák tipikusan vízi létesítmények, mert más célra szinte nem is épülnek. Céljuk vízmentesítés, vagy vízhasznosítás. Az előbbi esetben mindig mélyvezetésűek, míg az öntözővizet szállító csatornák vízszintje általában a terep felett van. Vízmentesítés céljára a csatornákat mindig egy vízgyűjtőre tervezik. A meder méretezése a szelvény feletti vízgyűjtő hozama alapján készül. A csatornákat a terep mély vonulatain vezetik, ami kivitelezési szempontból nehézséget jelent, mert az öblözetek mély vonalain a terep rendszerint vizenyős, megközelítése nehéz. Öntözési feladatokra többnyire magasvezetésű csatornák készülnek. A kivitel technológiája kisebb méreteknél kiegyenlítő sík kialakításával kezdődik. Nagy szelvények esetén a kitermelt anyagból töltést alakítanak ki, ha az anyag egyébként megfelel annak. Az ilyen csatornák kettős működésűek is lehetnek, ha erre igény van.
