Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben
152 Balogh János A Kiskörei duzzasztó öntözőrendszereinek főcsatornáin valószínűleg alkalmazható lesz ez a folyamatos vízhozammal való üzembentartás. Az öntözővízzel ellátandó területek nagy kiterjedésén a kulturák sokfélesége viszonylag kiegyenlített öntözővízfelhasználást biztosít. Fürtfőcsatornák esetében azonban már kérdéses, hogy ez az üzemmód alkalmazható-e. Mindenképpen hibás volna a folyamatos vízsugárral végrehajtott öntözési üzem a csupán néhány öntözőtelepet öntözővízzel ellátó szállító elemek esetében. Ilyenkor ugyanis a viszonylag kisebb terület kultúráinak a szerkezete is egyszerűbb. Az öntözővízigény zömét a néhány vízigényes kultúra szabja meg, s így az nem egyenletesen elosztva jelentkezik az öntözési idény folyamán, hanem egyes időszakokban kiemelkedő mértékben. Az ilyen vízszállító és osztó elemekben a folyamatos öntözővízellátás helyett a szakaszos üzemmód alkalmazása indokolt. Szakaszos (vagy órarendes, turnus szerinti stb.) öntözési üzem esetében a vízszállító elem teljesítményét nem lehet csupán az általuk vízzel ellátandó területek kiterjedésével és fajlagos vízigényével meghatározni. Szakaszos öntözővízellátás esetén a vízszállító elem teljesítménye (Q e s) mindig nagyobb, mintha állandó vízhozammal (Q e a) volna üzemben, vagyis öes>öca & Q* = fQ~ 'v ahol t ü az üzemi forduló időtartamát, vagyis két vízszállítási időszak kezdetei között letelt időt; a vízadagolás időtartamát, vagyis az egy-egy vízszállítási időszak tartamát jelöli. Az öntözővizet szállító elem üzemi fordulójának és vízadagolási időtartamának meghatározása egyedül a vízszolgáltatási üzem érdekeinek és az öntözött kultúrák öntözési fordulójának, vízigényének figyelembevételével lehetséges. Az előbbi, inkább a kisüzemi öntözőgazdaságok mozaikjával (lásd pl. az olasz társulatokat) telített öntözőfürtök és rendszerek esete, míg az utóbbi, inkább a mezőgazdasági nagyüzemeké. Nyilvánvaló, hogy az összefüggő, nagy területeken azonos kultúrákat termelő nagyüzemek öntözőfürtjének egyes elemeinél, az üzemi időszakok meghatározásánál az öntözendő növények öntözési fordulóit is, a tényleges vízigényeket is figyelembe kell venni. így aztán a néhány napos üzemi fordulóktól (rizstermesztés) egészen a több hetes üzemi fordulókig (legelők, lucerna öntözés stb.) sok változat fordulhat elő, amit még az időjárás is befolyásol. Mindez hatással van a rendszerbeli vízkormányzásra is. b) A termelés szerkezete és a kultúrák elhelyezkedése Az öntözővízzel ellátandó kultúrák elhelyezkedésének azonban mind a vízszállító hálózat teljesítőképességének meghatározásakor, mind az öntözőrendszer üzemének irányításakor elöntő a jelentősége. Míg az első esetben az osztóhálózati elemek teljesítőképességének a meghatározása, addig a másodikban az egyes osztóhálózati elemekbe (fürtfőcsatornák mellékcsatornák, fő- és mellékvezetékek stb.) irányítandó, illetve irányuló vízhozamok nagyságának meghatározása függ a következő három változattól. Az öntözendő kultúrák szerkezete ugyanis állhat — hasonló vízigényű és a területen szabályos (vetésforgó rotációja) vagy szabálytalan (szabadváltó gazdaság) mozgásban levő kultúrákból:
