Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: A terméseredmények és a vízrendezés kapcsolata
Terméseredmények és a vízrendezés 149 nedves időszakokban viszont káros hatásuk van: Azt a pangó vizet, amely másképp felszíni elöntés lenne — és ezzel arra is lehetőség volna, hogy lefolyjon — gyakorlatilag belekényszerítjük a felső talajrétegekbe, ahol a növényekre ugyanolyan káros hatása van, anélkül, hogy le tudna folyni, sőt elpárolgási lehetőségei is csökkentek. Ezért ezeket az eljárásokat egymagukban általában nem tarthatjuk elegendőeknek a termésnövelés szempontjából és keresnünk kell azokat a kiegészítő módszereket, amelyekkel kiküszöbölhetjük káros következményeiket belvizes időszakokban. A trágyázás és műtrágyázás a fent említett módszerek közé tartozóknak tekinthetők. 1966-ban, amely egy meglehetősen nedves év volt, kifejezett hatásukat meg lehetett állapítani. Nem csökkentették ugyan a belvizek mennyiségét — a parciális korrelációs együtthatók e tekintetben még ellentmondásokra is utaltak — de a károk jelentős csökkenése volt megállapítható azokon a helyeken, amelyeket össze lehetett hasonlítani hasonló jellegű, de trágyázatlan és műtrágyázatlan területekkel. Ez arra vall. hogy a trágyák és műtrágyák mérsékelik a már jelentkezett belvizek káros hatásait, de semmiféle tekintetben nem növelik a talaj hasznosítható vízfelvevő képességét, ha feleslegesen sok víz van. A termelt növények szempontjából a következő általános megállapítást tehetjük: Minél elterjedtebbek egy területen az áttelelő gabonák és az évelő takarmánynövények, annál nagyobb belvízkárokra számíthatunk. Magyar viszonyok között ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy a jelentősebb belvizek a télutón következnek be, amikoris e növények vannak csak a területen. Az öntözés szerepe mind a keletkező felszíni vízborítások, mind a belvízkárok szempontjából döntőnek mutatkozott: Az öntözési idényt követő télutó és tavasz során az öntözött táblák lényegesen súlyosabb helyzetbe kerülnek belvízi szempontból, mint az öntözetlenek, minthogy eleve több vizet kapnak. Ugyanaz a csapadék, amely ártalmatlan lenne egy öntözetlen tábla szempontjából, egy öntözöttön káros vízbőséget válthat ki. Ezek a megállapítások hangsúlyozzák az öntözéssel párhuzamosan mindig megvalósítandó lecsapolás fontosságát. Д meteorológiai tényezők szerepét még nem lehetett vizsgálni, de többévi BMSz-szel kódolt megfigyelési adat birtokában a fentebb ismertetettekhez hasonló értékelést lehet végezni. A Mirhó — Gyolcsi és Peresi kísérleti vízgyűjtőkben a belvizekre, ezek hatásaira, és a keletkezésükkel kapcsolatos tényezőkre vonatkozó adatgyűjtés folyamatos. Ezeknek az ismereteknek az itt leírt módon történő értékelése várhatóan további minőségi és mennyiségi eredményt fog szolgáltatni a terméskieséssel, a vízrendezéssel, valamint a mezőgazdasági művelési módokkal kapcsolatos összefüggésekre nézve. IRODALOM 1. Kienitz G.: Belvízrendezési tervek készítése gazdaságossági alapon. Vízügyi Közlemények, 1955/3—4, Hudapest 2. Kienitz G .: A Hydrological and Efficiency Investigation Method in Connection with the Establishment of the Development Kate of Surface Drainage. Proceedings of the 5i*Congress of ICID, New Delhi, 1963 3. Kienitz G.: Research Work on the Plain Watershed Areas of Hungary. Proceedings of the I ASH Symposium of Hudapest, 1965, No. tili. 4. Salamin P.: Relation entre les Irrigations et l'Evacuation de l'Eau. Proceedings of the 1 , d Congress of 1С 1П, New Delhi, 1957 5. Petrasovits /.: A növények víztűrőképességéről. Hidrológiai Közlöny, 1959/4. lîudapcst 6. Petrasovits 1. : Tűréshatárok a mezőgazdasági üzemekben. Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának Közleményei, Gödöllő, 1966.
