Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az induktiv áramlásmérők 97 4. A fluktációra érzéketlen. 5. Alkalmas zagyok és agresszív anyagok mérésére, így különösen víztisztításban és szennyvíz-technológiában alkalmazható. 3. Az elektromágneses mennyisé g mérés költségei Hátrányként kell megemlíteni az elektromágneses mennyiségmérők viszonylag magas árát az egyéb mérőberendezésekhez képest. Ez az ár látszólag a nagyobb átmérők tartományában teszi lehetetlenné az indukciós mérők alkalmazását, holott a számítások szerint a mérés fajlagos költsége az átmérő növekedésével csökken. Az I. táblázat adatai a Krone-cég árajánlatait figyelembe véve készültek (96 Ft/dollár beszerzési árat figyelembe véve). Ez az érték általában jellemző a műszer kategóriában beszerezhető berendezések Ft árára, ami már az egyéb költségeket (szállítás, vám stb.) tartalmazza. A mérőberendezést, mint csőhálózati mérőszelvényt figyelembe véve, 6,8% amortizáció terheli. Szocialista országokban NA 800-as méretig gyártanak jelenleg elektromágneses mennyiségmérőket. Ilyen átmérőjű mérők ára 6 — 7 ezer rubel, ami kb. 30%-kal olcsóbb beszerzést tesz lehetővé. A szocialista országokban az induktív mérők gyártása csak az utóbbi időkben indult meg, így üzemi tapasztalatok ilyen mérőkkel még nem állnak rendelkezésre. Elektromágneses mennyiségmérők NA 300-as átmérőig már Magyarországon is beépítésre kerültek, ezek közül legtöbb a vegyiparban és timföldgyártásban. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet is beszerzett indukciós mérőt, amelyet a zagymérésnél használ. Itt különösen nagy jelentősége van a szennyezés iránti érzéketlenségnek, ami elengedhetetlen követelmény. -í. Az inúukiiv és hagyományos módszerek összehasonlítása A hagyományos mérőperemes vagy venturi-csöves mérési módszerekhez viszonyítva a nagyátmérőjű (NA>30 mm) vezetékeknél az elektromágneses mérők alkalmazása ott javasolható, ahol a pontosság növekedése 3%-ról 1%-ra megéri a m

3-ként a táblázatban szereplő mérési költséget. Meg kell jegyezni, hogy a mérőperemes mérés nagyobb csőátmérők esetén már jelentős súrlódási veszteséget okoz, ami kisebb mértékben venturi-cső esetén is fennáll. Említésre méltó, hogy 1 m/s sebességű áramlás mellett 75% szivattyúmotor összhatásfokot figyelembe véve NA 100 mm csőátmérő esetén 1 m esésveszteség évi 90 000 kWó energiát és ennek megfelelően kb. ugyanennyi Ft többletköltséget eredményez. Az induktív mérők alkalmazása folyadékmennyiségre, mint szabályozott jellemzőre, szabályozott szivattyúhajtásoknál indokolt. Ebben az esetben, ha a csővezeték-rendszer időállandói kicsik, a venturi-csöves mérési módszer jelentős késleltetési ideje nem teszi lehetővé a szabályozással szemben támasztott minőségi követelmények kielégítését. Az induktív mérővel biztosítható mérési pontosság lehetővé teszi nagyobb szivattyúállomások esetén az energetikailag legkedvezőbb üzemvitelt és így a mérési pontosság határán belül energiamegtakarítást eredményez. Bár ennek a hatásnak csak szabályzóval ellátott üzem (lapátállítás vagy fordulatszám-szabályozás) esetén van jelentősége. A nyomóoldali tolózáras szabályozásnál a folvtásos üzem ezt a megtakarítást teljesen képtelenné teszi. Az induktív mérők jól alkalmazhatók mellékáramkörü mérőelrendezésben. Gankin szerint [9] az így elérhető mérési pontosság 1,5%, és az induktív mérőberendezések nagy megbízhatósággal működnek öntözőrendszerekben. A mellékáramköri elrendezés geometriai viszonyait a 3. ábra mutatja. Az elektromágneses mennyiségmérés az ivóvíz és szennyvíz technológiában is gazdaságosan alkalmazható, amennyiben alkalmazása optimálisan gépesített és műszerezett létesítményekhez kapcsolódik, és így a mérő létesítésével kapcsolatos többletköltség a nagyértékű technológiai berendezések jobb kihasználását eredményező pontosabb mérés folytán megtérül. Meg kell jegyezni, hogy különösen a nagy átmérőtartományban, például NA 1600 esetén, egy 15 km csővezeték létesítési költ7 Vízügyi Közlemények