Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
A BETONACÉL TAPADÁSA A BETONHOZ RÉSFALAKBAN FEHÉR ÁRPÁD 1 1. BEVEZETÉS A résfalak jelentős része a műtárgyak szerkezeti teherviselő eleme, tehát vasbetonból vagy vasalt betonból készült. Résfalak esetében a megtámasztó folyadék (bentonit- vagy agyagszuszpenzió) alatt betonoznak a vízalatti betonozás módszerével. Az acélbetét és a beton közötti tapadás résfal esetében akkor lehet megfelelő, a légtérben való betonozással készítettel egyenértékű, ha a kontraktorcsövön át bejuttatott beton maradék nélkül ki tudja szorítani a megtámasztó folyadékot, vagyis a cementlé vagy az adalékanyag az acélbetét felületével közvetlenül érintkezik. Ha a szuszpenzió részecskéi a betonacél felületére tapadva visszamaradnak, ezek a tapadást lerontják. Fokozottan lehetséges ez bordás vasaknál. A jelenségnél szerepet játszik a megtámasztó folyadék tixotróp tulajdonsága, a víznél nagyobb fajsúlya és viszkozitása. 2. KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK Bár a résfalépítésnek ma már kiterjedt irodalma van, a beton és az acélbetét közötti tapadásra irodalmi adatok alapján nem lehet kielégítő választ adni. A közlemények legnagyobb része nem foglalkozik ezzel, némelyek pedig csak említik. Találhatók a szakirodalomban egymásnak ellentmondó megállapítások is. A melbourne-i egyetemen lefolytatott vizsgálatok alkalmával úgy találták, hogy a betonacél és a beton közötti tapadás bentonitszuszpenzió alatti betonozás esetén sem csökken le [3, 4], Más közlemények szerint egy „vékony bentonitfilmnek nincs lényeges befolyása" [1. 2]. Ezek a közlemények jelentősen hátráltatták a betonacél tapadására vonatkozó vizsgálatokat. Angliában ellenőrző vizsgálatokat végeztek sima és bordás köracéllal, valamint különböző idomacélokkal. A vizsgálat során a beton és az acél közötti tapadás csökkenését tapasztalták és a toldásí és túlnyújLási hosszak 25 —50%-os megnövelését javasolták [8]. Milánóban különböző idom-acéllal három változatban mérték a betonacél tapadását. Az első mintát rendesen készítették, a másodiknál a betonacélt bentonitszuszpenzióba mártották, míg a harmadiknál a zsaluzatba bentonitszuszpenziót töltöttek és a vasat 60 másodpercig rezegtették. Az eredmények szerint a bentonitba mártott acélbetét esetén kisebb, míg a vibrált minta esetében valamivel nagyobb kihúzóerőt kaptak, mint a légtérben betonozott ellenőrző mintánál. Moorfieldsben, egy épület pincéjében, a bentonitszuszpenzió alatt betonozott falban repedéseket észleltek. A repedés okának keresése során a betonacél és a beton közötti tapadást 3 módszerrel vizsgálták (5). Először kivéstek a falból egy 90x90x90 cm méretű tömböt, amelyből 2 db 76 cm hosszúságú, 22,5x15 cm keresztmetszetű próbagerendát vágtak ki. Ugyanakkor elkészítettek egy ezeknek megfelelő ellenőrző gerendát. Próbaterhelés során megállapították, hogy megcsúszáskor a betonacél és a beton közötti súrlódás a falból kivésett gerendáknál 11 kp/cm 2 volt, míg az ellenőrző gerendáknál 53 kp/cm 2, vagyisFehér Árpád mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató intézet tud. főmunkatársa.
